Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

A világháborúban a Ganz gyár hadiüzem lett. A munkások csak jelvénnyel léphettek be a gyárba. Emiatt viszont gyakran bonyodalmak keletkeztek, mert sokan otthon felejtették a jelvényeket. Az egyes üzemek élére hadiüzemi személyzeti parancsnokok kerültek, akik beleszóltak a napi termelés ügymenetébe. A katonai parancsnokok jelenlétét nem szívesen tűrte el a vállalat, mert a haditermelés zavartalansága érdekében korlátozták a tőke uralmát. A számlálógyár vezetői ezért sérelmezték, hogy ,,a munkásoknál már köztudatba ment, hogy a katonai parancsnoknál az általuk előadott sérelmek elpanaszolása feletteseik ellen meghallgatásra talál és ezért a legkisebb őket ért vélt sérelmüknél kijelentik: megyek a katonai parancsnokhoz. így fegyelem nem tartható fenn.” A gyár vezetői tekintélyük lejáratását látták ebben. Nem tehették már ki a munkást hatalmi szóval a gyárból, sőt a kilépéseket sem akadályozhatták meg, ha a munkás magasabb fizetésért másik hadiüzembe távozott.

Az Iparügyi Minisztérium 29 000 1944. sz. rendeletére a számlálógyárban is megalakult a katonai parancsnok fennhatósága alatt a munkaügyi választmány. Tagjai csak „minden tekintetben megbízható, feddhetetlen jellemű, erkölcsös” munkások lehettek (főként vitézek, hadviselt katonák). A választmány feladata a munkásmegmozdulások megelőzése volt.

A Horthy-féle ellenforradalmi rendszerben a számlálógyári munkások kulturális, sportolási kedvüket a vállalat tőkés vezetése által létesített egyesületben elégíthették ki. Tagjai lehettek a már 1871-től működő „Ganz” Ének- és Zeneművészeti Egyesületnek, amely az 1940-es években 300 főt számlált. Részt vehettek a gyári Torna Egyesület (1921-ben alapítva) szakosztályai munkájában. Mintegy 700 fő sportolt a birkózó, labdarúgó, teke, tenisz, torna, vívó, vízi és bélyeggyűjtő szakosztályokban. 1928-tól működött 174 fővel a Sakk Egyesület és 1934-től a Foto Club 400 fővel.

A mozgalmi élet ellensúlyozására létesült Szabadidő Szervezet német nyelvtanfolyamokat tartott, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság különféle tanfolyamokat, közös sétákat szervezett. A vállalatvezetés színház-, opera-, hangversenylátogatásokról gondoskodott, karácsonyi ünnepeket rendezett. Az ifjúság kézbentartására cserkészcsapatot létesítettek, beindították a leventemozgalmat. A vállalat 12 tanoncos iskolájában maguk látták el a tanoncoktatást és nyaraltatták dolgozóik egy részét. A Ganz-gyári munkások, köztük a számlálógyáriak is, sok hasznos ismeretet szerezhettek ezekben a szakosztályokban. A közös cgyüttlét megismertette őket egymás gondjaival, fogékonyságuk az általános társadalompolitikai problémák iránt növekedett. A vállalati kulturális és szociális intézkedések azonban meghatározott célt szolgáltak: a munkásság távoltartását a forradalmi munkásmozgalom eszméitől, a szakszervezeti élettől.

45