Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
exportált mérők az összes eladásokból kb. 70%-kal részesedtek. Az összes árbevétel 1939-ben meghaladta a 2 millió Pengőt. A Ganz-konszcrn termelésében a számlálógyártás súlyát, mégis az összforgalomhoz viszonyítva mérhetjük le, amely akkor 51 millió pengőt tett ki! A Ganz azonban elégedetlen volt a „nyomott” külföldi árakkal, s ezért 1936- ban exportbonifikációt kért: ,,Rá kívánunk mutatni arra - hangsúlyozta a vállalat -, hogy a kiviteli támogatásra azokban az államokban is szükségünk van, ahová exportunk nem szabad valuta ellenében, hanem deviza-kompenzáció vagy egyéni kompenzáció útján történik. Ezekben az államokban a versenyző német, cseh és osztrák ipairal küzdelmünk a legnehezebb, a beszerzett valuták után kapott felár aránylag alacsony ...” A Ganz követelte, hogy necsak Románia, Jugoszlávia és Törökország felé kapja meg a támogatást, hanem Ausztriára, Csehszlovákiára, Spanyol-, Lengyel-, Görög-, Olaszországra, Belgiumra és Bulgáriára is. 12%-os exporttámogatást kért fő termékeire, köztük a számlálókra. A többi gyártmánynál a 8° ()-ot elegendőnek vélte. A kedvezmény elnyeréséért felidézte a munkanélküliség rémét az ipari kormányzat felé, ti. hogy a kedvezmény nélkül kénytelen munkásait elbocsátani. A Pénzügyminisztérium végül is 7%-os bonifikációt engedélyezett, némileg megnyirbálva a Ganz-vezetés profitnövelési szándékát. Az export premizálása ui. valójában a pengő burkolt leértékelését jelentette, mely az exportőr Ganznak a valutaleértékelés minden előnyét biztosította. A felárak rendszere tette lehetővé egyúttal, hogy a belső piac monopolárai mellett a Ganz az alacsony exportárakkal új piacokat szerezzen ill. a régieket szilárdan megtarthassa. A számlálógyárban azonban nemcsak fogyasztásmérőket állítottak elő, hanem stroboskopikus számlálót is. A gyártás nagyságrendje nem ismeretes, csupán anynvi, hogy a gyártmány szintén elkerült a cseh, lengyel, osztrák, olasz, francia, belga és szovjet piacokra. A megrendelők a készülékkel csak Ganz-mérőket hitelesítettek. Kézi és elektromos felhúzású kapcsolóórákból 1933-ban 320 db-ot, míg 1934-ben 414 db-ot adtak cl. Gyártott még a vállalat csengöreduktorokat. 1933-ban 5706 db-ot, 1934-ben 13000 db-ot értékesítettek belőlük. Szövőszék vetésszámlálókból j 500 db-ot forgalmaztak 1934-ben. A számlálóeladások után a Bláthyt megillető jutalék nem változott, 1,5%-ot tett ki. Ez évente 15-26 ezer P közötti összeget tett ki. A feltaláló 1927-1938. évek között közel 250 ezer P jutalékot vett fel a gyártott és eladott fogyasztásmérők után. A MUNKÁSSÁG HELYZETE ÉS MOZGALMAI A Tanácsköztársaságot követő ellenforradalmi rendszerben a Ganz-munkások helyzete jelentősen rosszabbodott. Az egyműszakos számlálógyár munkaideje reggel fél 8-tól délután 15.30-ig tartott az 1920-as években. „Uzsonnaidőt” háromnegyed 1 i-től 11-ig engedélyeztek. Szigorú munkarend uralkodott és a vak engedelmességet megkövetelték. Munkaidő alatt „mindenféle értekezés, beszélgetés és csoportosulás tilos volt. A munkások feleltek a munkatermek tisztaságáért, a szerszámok, berendezések karbantartásáért. A gyári munkaszabályzat 40
