Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
nagyságrendje feltehetően ismét visszaesett, hiszen az exportpiacok legnagyobb része elveszett. A legsikeresebb gyártmány a ,,B” típusú számláló volt, amely még 1938-ban is több mint 90%-kal részesedett az eladásokból, míg a „Hdj”, „Hdi” és a kiváló ,,Up” típusok forgalma jelentéktelen volt. A Ganz-számlálók jó minőségét bizonyították az egyes országok mérésügyi hivatalai által kiállított „vizsgálati jegyek”, melyek a számlálókat egymásután fogadták el hivatalos típusnak. Az exportpiacoknál két jellegzetesség tapasztalható. Az egyes országok földrajzi fekvésétől függetlenül jelentős súlyt helyezett a Ganz gyár az állandó piacok szerzésére. Ilyen esetekben bizonyos állandó mennyiségű számláló eladása volt a cél piaconként eltérő nagyságrendben. (Pl. Anglia, Ausztria, Jugoszlávia, Románia, Törökország.) Ezek az országok többnyire nem kartellizált piacoknak számítottak. A bázispiacok mellett felfedezhetők azonban másjellegű exportpiacok, amelyek látszólag kisebb súlyúak. Ezek közé egyrészt a nemzetközi kartellek uralta piacok tartoztak, mint pl. Spanyol- vagy Olaszország és az esetlegesek (Dél-Amerika, Kína stb.). Míg az előzőknél a Ganz gyár jelenléte önmagában is siker volt, addig az utóbbiaknál minden igyekezet arra irányult, hogy az egyes üzletkötésekből rendszeres kapcsolatok fejlődjenek ki. A Ganz-számlálók exportárai lényegesen alacsonyabbak voltak a belföldinél. A Ganz ui. a belföldi piacot - főként - a kartellegyezségek után - korlátlanul uralta. A vállalat önkényesen magasan tarthatta az árakat. A belföldi árak gyakorta több mint kétszeresét tették ki a külföldieknek. Külföldön erre nem nyílt lehetőség, mert alkalmazkodni kellett a konkurrenciához és az egyes országok belső árviszonyaihoz, be kellett tartani a nemzetközi kartell árelőírásait. így az exportárak országonként és az üzletkötések nagysága szerint változtak. A Ganz gyár, hogy elkerülje Angliában a számlálóexportot fékező vámokat, elhatározta az angliai gyártást. Bláthy később kapcsolatba lépett a Messrs. Fox and Offord Ltd. birminghami céggel a közös gyártás végett. Százezer font közös beruházással új angol honos vállalatot kívánt alapítani. Angol részről az egyenáramú, míg magyar részről a váltakozó áramú szabadalmak átruházását tervezték. Bláthy elképzelései szerint az angol cég óraműveit a Ganz-félc váltakozó áramú mérőkkel sikerrel építhették volna össze (Bdi, Bdz, Bdmi, Bdnu, EM3). A szép terveket azonban a rövidesen kitörő gazdasági világválság elmosta. Az árak 1928-1934 között csökkenő tendenciát mutattak a világgazdasági válság hatására. Az árlemorzsolódás valamennyi típusnál bekövetkezett. A ,,B” típusnál mintegy 50%-ot tett ki. Ritka kivételnek számított pl. a finn piac, ahol kisebbmérvű áremelést értek el. A háromfázisú mérőknél az árak csak 20-30%kal csökkentek, de az árszinttartás sem volt ritka jelenség. A válság mellett szerepet játszott az árcsökkenésben az egyes típusok fokozatos elavulása is. A Ganz gyár a legkedvezőbb exportárakat a háromfázisú mérőknél érte cl. Az egyfázisúnk ára a háromfázisúaknak csak egyharmadát érte el. Belföldön hasonló helyzet alakult ki, azzal a különbséggel, hogy a háromfázisú 3 vezetékes mérők ára négyszerese, míg a háromfázisú 4 vezetékes mérőké ötszöröse volt az egyfázisú mérők árának. A ,,B” típusú mérő ára 21-22 P volt. A 30-as évek első felében így alakulhatott ki az a sajátos helyzet, hogy az összes árbevételnek (1,3-1,7 millió P) a felét a belföldi árbevétel képezte, annak ellenére, hogy az 59
