Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

A hanyatlást mégsem akadályozhatták meg. A gazdasági válság alatt a termelés az 1929. évi 24 millió P-ről 1933-ra 3,8 millió P-re csökkent; a munkáslétszám 1100 főről 960 főre, a tisztviselőké 461 főről 271 főre. Az alaptőkét 1938- ban 8,5 millió P-re szállították le. Újabb fellendülést csak a második világháború évei hoztak. A konszernkiszámlázás 1943-ra 131,5 millió P-re emelkedett. A villamossági gyár részesedése 40,7 millió P-t tett ki, ami a pengő nem hivatalos leértékelése mellett is jelentős volt. Az összlétszám meghaladta a 2000 főt. Az alaptőke 1943-ban 31,4 millió P-re emelkedett és a külföldi érdekeltség mértéke 10%-ra csökkent, majd meg is szűnt.

Az első világháború utáni villamosítási programok kedvező lehetőséget kínáltak a számlálógyártás kiterjesztésére. A termelés azonban rendezetlen gyártási körülmények között folyt és a régi számlálótípus sem volt már versenyképes. A meglévő gyártó berendezésekkel legfeljebb évi 50 ezer db mérőt állíthattak elő. A hitelbanki vezetés ezért a számlálógyártás fejlesztését határozta cl. Az új gyár (40 000 mr) létrehozása végett a Villamossági gyár alaptőkéjének felemelését tervezték 24 millió K-ról 180 millió K-ra, de ezt a pusztító infláció meghiúsította.

Az 1924 közepére tervezett gyárbeindítás helyett a vezetés inkább a gyárbérlet mellett döntött. Az Ericsson cég 6000 m- gyártóterületet átengedett az I. kerület Fehérvári u. 102. sz. alatti telepén. A bérletet 1923. augusztus i-től 12 évre kötötték meg. A bérelt gyártelepen 406,1 millió K értékben új gépeket is felállítottak. A gyár 1924 augusztusára került üzemképes állapotba. A kétemeletes gyárban összesen 49 db elektromotor, 23 db elektromotoros munkagép, 151 db közlőmű és egyéb berendezés működött. A géppark világviszonylatban is korszerűnek számított. A gyár igazgatója és műhelyfőnöke külföldet megjárva választották ki a legmegfelelőbb berendezéseket. Németországból és Svájcból órásgépeket, Franciaországból préseket, az Egyesült Államokból automata esztergákat szereztek be.

Az új beruházásokkal kapcsolatban a Ganz Villamossági Gyár 1923. júliusában 10 éves állami kedvezményért folyamodott. A Kereskedelemügyi Minisztétium előírta: a műszergyártási ágazatban (egyenáramú, egy- és háromfázisú váltakozó áramú számlálók, precíziós és kapcsolótábla mérőműszerek, volt-, amper-, wattmérők, csengőreduktorok) köteles a vállalat legalább 200 munkásnak kenyeret adni (75%-ban belföldiek) 1 milliárd K álló- és 100 millió K forgótőkét befektetni, a gyártáshoz hazai anyagokat felhasználni. A Ganz gyár 150 ezer db számláló, 10 ezer db egyéb mérőkészülék és 100 ezer db cscngőrcduktor gyártását tervezte kb. 600 munkással. A kedvezmények elnyerése egyúttal azt is jelentette, hogy a vállalat műszergyártó részlege időlegesen állami ellenőrzés alá került.

A kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt 1926-ban az állami kedvezmény feltételeit megszigorították. A kormányzat már 500 munkás foglalkoztatását írta elő, akik legalább 90%-ban magyar honosok. A munkanélküliség csökkentésére irányuló állami határozat azonban nem felelt meg a vállalat érdekeinek. Az 1926-os gazdasági év eseményei, a pénzszűke állandó gondot okozott. A munkáslétszám emelése kedvezőtlenül befolyásolta volna a vállalatvezetés profitját. A vállalat el is érte, hogy 150 főben állapítsák meg a minimális munkáslétszámát a Fehérvári utón. Az év elejétől mintegy 300 munkást bocsátottak cl a gyárból.

A gyárbérlet ideje alatt azonban súrlódások keletkeztek a két cég között, de

30