Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

főként az 1929-ben kirobbant világgazdasági válság hatására a Ganz gyár elhatározta a bérleti szerződés felbontását. A Fehérvári úton 1933 telén alig egy-két helyiségben folyt a termelés. A vezetés nem habozott. Mintegy 144 ezer P kiadással 1934 augusztusában átköltöztette a számlálógyárat a X. kerület Kőbányai út 31. sz. alatti vagongyári telepen két éve üresen álló épületbe, ahol a Ganz konszernbe 1929-ben beolvasztott Első Magyar Varrógépgyár üzemelt. A vállalat így évente 5 5 ezer P. adó-, bér- és egyéb költséget takarított meg. Az új helyen 1935. június i-én indult meg a termelés.

A Ganz Számlálógyár a Villám utcában (az i9}o-a.< évek közepe)

Az áttelepítésben közrejátszott, hogy a Kőbányai úti gép- és vagongyártás szintén súlyos helyzetbe jutott a válság éveiben. A termelést racionalizálni kellett. A felszabadult épületet alakították át az árammérő illetve az ezzel kapcsolatos precíziós műszergyártásra.

A számlálógyár az elektromos gyárhoz tartozott, szervezetileg annak egyik önálló ágazatát képezte. Külön gyári jellege - 1934 augusztusában - a Villám utcába költözéssel szűnt meg. Helyileg a vagongyárba, könywitelileg a Villamossági gyárba olvadt be, mint elektromos gyártási ág. Élén Bláthy állt, helyettese Déri Lajos, míg a műhelyfőnök Altman Benő volt. A gyártást Beer Vilmos oki. gépészmérnök vezette. Edvi Illés Péter a szerszámkészítést és a kísérleteket irányította. Kahlesz Béla előmunkás a gépműhely művezetői teendőit látta cl. Altman Benő, mint műhelyfőnök, az eladási osztálytól kapta meg a megrendelést, amely a szer-51