Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
metország „életterébe” besorolt Magyarország szerepe is megváltozott. Amíg 1941 előtt az ország elsősorban a német birodalom mezőgazdasági áruszállítója szerepét töltötte be, addig a szovjetellenes háború oly erőpróba elé állította a német birodalmat, hogy nem mondhatott le a magyar hadiipari kapacitás kihasználásáról és fejlesztéséről. A német hadicikktermelés fő formája a bérmunka volt. Az alapvető fontosságú hadianyagok gyártásához német részről egyaránt szolgáltatták a nyersanyagot és a szabadalmakat, a gyártási jogokat. A bérmunka keretében jelentős szerephez jutott az ún. magyar-német közös repülőgépgyártási program, amelyhez szorosan kapcsolódott a finommechanikai és villamos mérőműszerek termelése. A műszergyártó vállalatok a német Messerschmidt repülőgépekhez szállítottak nagy mennyiségben műszereket. A megkövetelt magas műszaki színvonalat a német licenszjogok megszerzésén kívül a vállalatok saját fejlesztéssel is biztosították. Tény, hogy az így kialakuló kapcsolatok a korszerűbb technológiák bevezetését lehetővé tették, de a hadfelszerelési termékek szinte kizárólagossá válása egysíkúvá tette a termelést és torzította az ipari szerkezetet. A haditermelésre való átállás azonban hatalmas nyereségekhez juttatta a tőkés vállalkozók, a finánctőke egy vékony rétegét, melyet még az sem korlátozott túlságosan, hogy a hadiüzemekké nyilvánított vállalatok élére hadiüzemi személyzeti parancsnokok kerültek, akik tudta nélkül jelentősebb döntéseket nem hozhattak. A konjunkturális nyereségek felhalmozását csak némileg fékezték az állam nyereségmaximáló intézkedései. Ezek szerint a vállalatok csak a hivatalos áremeléseket háríthatták át a fogyasztókra. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa így engedélyezett 1941 augusztusában a villamos és szerelési anyagokra, készülékekre és alkatrészekre 23%-os felárat. Ezek a felárak 1943 júliusától az 1939. évi rögzített árakhoz képest 80%-ra emelkedtek. A SZÁMLÁLÓGYÁRTÁS HELYZETE. A GANZ GYÁR SZÁMLÁLÓGYÁRTÁSÁNAK FELLENDÜLÉSE TŐKEVISZONYOK, BERUHÁZÁSOK A Tanácsköztársaság 133 napja után a rohamos méreteket öltő infláció, majd a pénz stabilizációja következtében beálló pénzszűke a Ganznál is válságos helyzetet eredményezett. Ezért a 20-as évek második felében felmerült: a Ganz erősítse meg piaci pozícióit a külföldi tőke bevonásával (A.E.G., Siemens- Schuckert, Brown-Boweri). Az ötletet ekkor még elvetették, nehogy a Ganz elveszítse az egyes gyártási ágakban elfoglalt vezető szerepét (pl. számlálógyártás). A villamossági gyár prosperálásával szemben azonban a Hajó- és Wagongyár veszteségesen üzemelt. A Hitelbank a két különálló vállalatot újra egyesítette 1929. szeptember 26-án. Az új név: Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Wagon- és Hajógyár rt. lett. 1930 tavaszán az alaptőkét 17,15 millió P-re emelték fel, amelyből General Elektric - A. E. G. konszern 10 millió P-t vett át. A középszerűvé süllyedt Ganz bevonta a külföldi tőkét. 29
