Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
érzékenyebb és főleg időtállóbb, un. kollodium-ezustklorid papírt fedezett fel és vezetett be a fényképészeti eszközök és termékek piacára. Kétségbevonhatatlan előnyei ellenére sem akadt vállalkozó Angliában, aki tömegméretben hajlandó lett volna forgalomba hozni. így aztán —furcsa módon — a müncheni J. B Obernetter forgalmazásában jelent meg 1 868-ban a piacon és vált — az 1 880-as és 1890-es években Arisztotipia néven — ismertté fényképész körökben. A brómezüst zselatin réteget először az angol Peter Mawdsley próbálta ki papíron. A The British Photographic Almanach 1 874. évfolyamában megjelent cikkében (115—117) melegen ajánlotta használatát valamennyi fényképezőnek. Mawdsley elővigyázatlan volt, nem védte találmányát szabadalmi bejegyeztetéssel. így fordulhatott elő, hogy 1879- ben Joseph Wilson Swann (1828—1 914) saját találmányaként szabadalmaztatta. 1880-ban — az Eastman brómezüst zselatin papír bevezetését megelőzően — kétféle brómezüst zselatin papír volt ismert és közhasználatban: az egyiket Swan, a másikat W. T. Morgan vállalata gyártotta. 69. 1854-ben J B Spencer és A J. Melhuish egy olyan rendszert szabadalmaztatott Angliában, amelyben az egymáshoz ragasztott, 12 db viaszpapír (kálotípia) negatívot orsóra csévélték és úgy helyezték őket a gépbe. A fényképezők azonban — Albert herceget kivéve, aki nagy érdeklődést tanúsított iránta — idegenkedve fogadták ezt az újítást, amely sosem tudott jelentős mértékben elterjedni. A szokások azonban idővel változnak. így magyarázható, hogy — húsz évvel később — 1875-ben Léon Warnecke (1837—1900) találmánya — előbb kollodium-benzines gumi-, majd fényérzékeny brómezüst-kollodium réteget vitt fel a simított papírtekercsre — kedvezőbb fogadtatásra talált. A felcsévélt papírszalagra száz felvételt lehetett készíteni. Warnecke — a negatív kidolgozása után — zselatinréteggel erősítette meg a fényérzékeny réteget, majd az egészet „lehúzta" a papírról. A másolást erről a zselatinnegatívról végezték (BJP, 25 June 1875) Az igazán forradalmi újítást ez jelentette. A fényképezők hosszú idő óta törekedtek arra, hogy az üveget kevésbé súlyos, nem törékeny hordozóval cseréljék fel. Sehogysem sikerült azonban olyan anyagra akadniok, amely felvehette volna a versenyt a tökéletesen áttetsző, sima üvegfelülettel: amely oly könnyű lett volna, mint a papír, annak előnytelen tulajdonsága — pl. átütő, a pozitívon is látható erezete, szemcsézettsége — nélkül. Warnecke megőrizte emulzió-hordozóként a papírt, de az emulziót másolás előtt „lehántolta" róla. így elkerülte, hogy a másolás során a papír szemcséi a pozitív képen is meglátsszanak. „Filmje" csupán azért nem válhatott jelentőségéhez mérten népszerűvé, mert az emulzió érzékenysége sok kívánnivalót hagyott öt követően sokan kísérleteztek újfajta, „lehántolt filmmel", de ez csak az első Kodak-gép megjelenését követően vált — rövid időre — használatossá. A lehántolt filmet hamarosan kiszorította az Eastman-féle nitro-celluloid tekercsfilm. 70. A film kifejezés a közép angol fel(= - hártya) szóból képzett, feltehetően az indoeurópai pel- szótőből származó szó, amely a latin pellis (= hártya) szóalakban is fellelhető. 71. 1888-ban a lehántolható tekercsfílm már 48 felvételre adott lehetőséget. 1 889-ben az új, nitro-celluloid filmszalagra 24, illetve 48 képet tudtak exponálni. 72. Ackerman: 1930 73. A celluloid a vegyészeiben a cellulóz néven ismert vegyület származéka A celluloid vagy nitro-cellulóz film nitrált gyapotból készült. Az éterrel, alkohollal kevert masszát kámforral kezelték. John Wesley Hyatt a newarki Celluloid Manufacturing Company elnöke 1 873-ban jegyeztette be mint márkanevet az Egyesült Államokban és Angliában. 74 Parkes 1856-tól kezdve foglalkozott megfelelő rugalmasságú és állóképességű, a fényérzékeny réteget hordozó anyagok előállításával. A celluloid — amely ugyancsak az ő felfedezése és kezdetben a Parkesine nevet viselte — hordozóként való felhasználásának ötlete szintén tőle származik. 75. Journal of the Franklin Institute. Philadelphia, 1888: 478 In: Gernsheim: 294 76 Ma is használatos értelmében, a film rugalmas, celluloid alapanyagú, fényérzékeny réteget hordozó lemez vagy tekercs. 60