Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

Bayard eljárását 1840. február 24-én is­mertette a Francia Tudományos Akadémia ülésén, az ismertetésben már a módosított eljárás szerepelt. 35 Arago azt tanácsolta neki, hogy egy időre álljon el tanulmánya nyilvánosságra hozatalától. Arago, aki kétségtelenül jelen­tős érdemeket szerzett Daguerre felfedezé­sének támogatásában és népszerűsítésé­ben, attól tartott, hogy egy újabb, hasonló találmány — csaknem azonos időben — komolyan veszélyeztetné Daguerre — és közvetve a saját — sikerét Bayard sejtette ezt és levélben panaszolta el Arago vele szemben tanúsított ellenséges magatartá­sát. Valószínű azonban, hogy a belügymi­niszter épp Arago ösztönzésére utaltatott ki Bayard-nak 600 frankot 1839 júniusá­ban, hogy egy tökéletesebb lencsével ellá­tott gépet vásároljon és folytatni tudja ku­tatását. Arago végül célt ért. Bayard csak egy esztendővel később állt a nyilvános­ság elé felfedezésével. A tények azonban csak Arago halála után váltak ismertté. (La Lumiére, 2 septembre 1854) 36. Gernsheim szerint (1 42) január 25-én, míg Keim (30) január 27-ét említi 37. A kálotípia-eljárásban a fényérzékeny réteget a papír felületére vitték fel Az ilyen eljárással készült negatív erősen kontrasz­­tossá vált, nem adta vissza megfelelően a féltónusokat Blanquart-Evrard — ezzel szemben — nem a felületen érzékenyítette a papírt, hanem — két egymást követő, Talbot-éval ellenkező sorrendben, előbb káliumjodid, majd ezüstnitrát fürdőben — a fényérzékeny anyaggal átitatta. Az így készült papír nemcsak a tónusokat tolmá­csolta tökéletesebben, de igen részletgaz­dag ábrázolást tett lehetővé. Az érzékenyí­­tett papírt hónapokkal később is fel lehe­tett használni. Használat előtt ezüstnitrát fürdőben nedvesítették, majd két vékony üveglemez közé téve helyezték a fényké­pezőgépbe. Talbot és Blanquart-Evrard el­járása abban is különbözött egymástól, hogy ez utóbbi a Talbot által érzékenyítés­­re szolgáló gallus-savat csak előhívásra használta. Az új eljárás a dagerrotípiához és a kálotípiához szükséges expozíciónál jóval rövidebb — mintegy egynegyednyi — megvilágítási időt igényelt csak 38 Az általa javasolt, ún. száraz negatív papír fényérzékeny, ezüstsókat hordozó rétege savóval és tojásfehérjével készült. Az ún. albumin-papír „lassúbb" volt ugyan, mint a korábbi, de jó előre el lehetett készí­teni és nem kellett az érzékenyítéssel hosz­­szasan, a felvétel helyszínén foglalkozni A kollodium (nedves) lemezről (negatív­ról) is kitűnő minőségű pozitív másolatot készítettek albumin-papírra. Az előre pre­parált papírt és a negatív üveglemezt egy­másra helyezték és egy keretben szorosan összefogták, majd — közvetlenül — erős fénynek tették ki. Megfelelő idő elteltével egy elsötétített helyiségben a lemezt ki­emelték a keretből, hipo-oldatban fixálták, majd aranyat tartalmazó fürdőbe helyez­ték. Ebben a kép nem csak kellemes szépia vagy csokoládébarna árnyalatot kapott, de „időtállóvá", tartóssá is vált. Az eljárás — egyszerűsége ellenére — egész műve­letsort igényelt, s ez a papírpozitívot — legalábbis kezdetben — az üvegpozitívnál lényegesen költségesebbé tette 38a Blanquard-Evrard : 1851 38b Valincourt 1851 : 257 39. A felfedezés az 1 850-es év végére, 1 851 elejére tehető, de az eljárás leírása csak 1851 decemberében látott napvilá­got. (Le Gray: 1851) 40. „A fényképészet jövőjét a papír hor­dozza" — írta Eugene Durieu, a Francia Fényképészeti Társaság első elnöke 1855-ben (BSFP, mai 1855) 41 Az üveglemez használata azonban nem számított újdonságnak. 1829 előtt Niépce több ízben alkalmazta a fényérzé­keny felület hordozójaként. E felvételek közül azonban mindössze egy ismert, s ez is csak rossz minőségű papírnegatív repro­dukció révén: egy terített asztalt ábrázoló csendélet, amelyet Niépce első „életképé­nek" tartanak (Gernsheim : 45—46). Ang­liai látogatása során tartott előadásában Niépce azt állította, hogy Daguerre beszél­te le a további, üveglemezre történő kísér­letezésről. (Fouqué: 81) 42. Igaz, hogy Herschelnek már 1839-ben sikerült fényképet készítenie üveglemezre, de ez a felvétel több napig tartó művelet­sorozatot igényelt. Aligha lett volna alkal­mas arra, hogy széles körben elterjedjen. Mindazonáltal említsük meg, hogy a világ első üveglemezre készült fényképe 1839. szeptember 9-én keletkezett és Herschel apjának 40 láb magas csillagvizsgáló tor­54

Next

/
Oldalképek
Tartalom