Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

Bayard eljárását 1840. február 24-én ismertette a Francia Tudományos Akadémia ülésén, az ismertetésben már a módosított eljárás szerepelt.

35 Arago azt tanácsolta neki, hogy egy időre álljon el tanulmánya nyilvánosságra hozatalától. Arago, aki kétségtelenül jelentős érdemeket szerzett Daguerre felfedezésének támogatásában és népszerűsítésében, attól tartott, hogy egy újabb, hasonló találmány — csaknem azonos időben — komolyan veszélyeztetné Daguerre — és közvetve a saját — sikerét Bayard sejtette ezt és levélben panaszolta el Arago vele szemben tanúsított ellenséges magatartását. Valószínű azonban, hogy a belügyminiszter épp Arago ösztönzésére utaltatott ki Bayard-nak 600 frankot 1839 júniusában, hogy egy tökéletesebb lencsével ellátott gépet vásároljon és folytatni tudja kutatását. Arago végül célt ért. Bayard csak egy esztendővel később állt a nyilvánosság elé felfedezésével. A tények azonban csak Arago halála után váltak ismertté. (La Lumiére, 2 septembre 1854)

36. Gernsheim szerint (1 42) január 25-én, míg Keim (30) január 27-ét említi

37. A kálotípia-eljárásban a fényérzékeny réteget a papír felületére vitték fel Az ilyen eljárással készült negatív erősen kontrasztossá vált, nem adta vissza megfelelően a féltónusokat Blanquart-Evrard — ezzel szemben — nem a felületen érzékenyítette a papírt, hanem — két egymást követő, Talbot-éval ellenkező sorrendben, előbb káliumjodid, majd ezüstnitrát fürdőben — a fényérzékeny anyaggal átitatta. Az így készült papír nemcsak a tónusokat tolmácsolta tökéletesebben, de igen részletgazdag ábrázolást tett lehetővé. Az érzékenyített papírt hónapokkal később is fel lehetett használni. Használat előtt ezüstnitrát fürdőben nedvesítették, majd két vékony üveglemez közé téve helyezték a fényképezőgépbe. Talbot és Blanquart-Evrard eljárása abban is különbözött egymástól, hogy ez utóbbi a Talbot által érzékenyítésre szolgáló gallus-savat csak előhívásra használta. Az új eljárás a dagerrotípiához és a kálotípiához szükséges expozíciónál jóval rövidebb — mintegy egynegyednyi — megvilágítási időt igényelt csak

38 Az általa javasolt, ún. száraz negatív papír fényérzékeny, ezüstsókat hordozó

rétege savóval és tojásfehérjével készült. Az ún. albumin-papír „lassúbb" volt ugyan, mint a korábbi, de jó előre el lehetett készíteni és nem kellett az érzékenyítéssel hoszszasan, a felvétel helyszínén foglalkozni A kollodium (nedves) lemezről (negatívról) is kitűnő minőségű pozitív másolatot készítettek albumin-papírra. Az előre preparált papírt és a negatív üveglemezt egymásra helyezték és egy keretben szorosan összefogták, majd — közvetlenül — erős fénynek tették ki. Megfelelő idő elteltével egy elsötétített helyiségben a lemezt kiemelték a keretből, hipo-oldatban fixálták, majd aranyat tartalmazó fürdőbe helyezték. Ebben a kép nem csak kellemes szépia vagy csokoládébarna árnyalatot kapott, de „időtállóvá", tartóssá is vált. Az eljárás — egyszerűsége ellenére — egész műveletsort igényelt, s ez a papírpozitívot — legalábbis kezdetben — az üvegpozitívnál lényegesen költségesebbé tette 38a Blanquard-Evrard : 1851 38b Valincourt 1851 : 257

39. A felfedezés az 1 850-es év végére, 1 851 elejére tehető, de az eljárás leírása csak 1851 decemberében látott napvilágot. (Le Gray: 1851)

40. „A fényképészet jövőjét a papír hordozza" — írta Eugene Durieu, a Francia Fényképészeti Társaság első elnöke 1855-ben (BSFP, mai 1855)

41 Az üveglemez használata azonban nem számított újdonságnak. 1829 előtt Niépce több ízben alkalmazta a fényérzékeny felület hordozójaként. E felvételek közül azonban mindössze egy ismert, s ez is csak rossz minőségű papírnegatív reprodukció révén: egy terített asztalt ábrázoló csendélet, amelyet Niépce első „életképének" tartanak (Gernsheim : 45—46). Angliai látogatása során tartott előadásában Niépce azt állította, hogy Daguerre beszélte le a további, üveglemezre történő kísérletezésről. (Fouqué: 81)

42. Igaz, hogy Herschelnek már 1839-ben sikerült fényképet készítenie üveglemezre, de ez a felvétel több napig tartó műveletsorozatot igényelt. Aligha lett volna alkalmas arra, hogy széles körben elterjedjen. Mindazonáltal említsük meg, hogy a világ első üveglemezre készült fényképe 1839. szeptember 9-én keletkezett és Herschel apjának 40 láb magas csillagvizsgáló tor54