Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
kor más területen nem volt hiány. A filmet tartósabbá tették, javították az emulziók érzékenységét és finomságát.82 Lehetővé vált, hogy egész kicsiny negatívról nagyméretű pozitív képet készítsenek.83 Egy kérdés megoldása azonban még váratott magára. Több mint ötven esztendeje foglalkoztatta már ekkor a fényképezés iránt érdeklődőket és művelőit az az izgató probléma, vajon hogyan le. hetne színeiben rögzíteni a gép elé táruló látványt, a valóságot. 1 A színészleléstől a színrögzítésig A színes fényképezés lehetősége — közel fél évszázad felhalmozódott tapasztalata, seregnyi megfigyelés szünet nélküli, meg-megújuló kísérletezés, észrevételek és elméletalkotási , kísérletek84 után — az 1 850-es évek elején kerül igazán a kutatók és kísérletezők, tudósok és amatőrök érdeklődésének középpontjába. A színek fényérzékeny rétegen történő rögzítésének gondolata kezdettől foglalkoztatta a fotográfia művelő< it.85 1 827-ben Niépce látogatást tesz ! Daguerre-nál. Egyebek között az érf dekli, meddig jutott Daguerre a színek rögzítése terén végzett kísérletei során. „Daguerre urat — írja fiához, Isidore-hoz címzett, 1827. szeptember 2-án kelt és 4-én befejezett levelében— alig egy lépés választja el attól, hogy sikert érjen el. (...) A legnehezebb feladat megoldása még várat magára. Miután egy prizma segítségével színekre bontotta a fényt, Daguerre úr megkísérelte fényérzékeny rétegen rögzíteni a színeket. Szeretné, ha magam is folytatnék kísérleteket ez irányban, hogy kettőnk ; próbálkozásait összevetve eldönt*. hessük, ugyanazon eredményre jutottunk-e."853 Miután később sem í tesz említést kísérletei eredményéről, , feltehető, hogy Niépce sem jutott I ■ L. 2 messzebbre — azaz valamirevaló, értékelhető eredményre — mint Daguerre, az örök kísérletező. 1848-ban Alexandre Edmond Becquerelnek (1820—1 891) viszont már sikerül fényérzékeny réteget hordozó ezüstlemezre rögzítenie a napspektrum két színét. A színek azonban — amint a klisé fényt kapott — eltűntek.86 Becquerel kutatásai ösztönözték Niépce de Saint-Victort, hogy színes fényképek előállításával kísérletezzen. 1851-től lankadatlan kitartással dolgozott 1866-ig. 1851-ben uránoxidsó segítségével Becquerel fényképeinél jóval tökéletesebb, élénk színekben pompázó képeket kapott, amelyek kortársai elismerését is kiváltották.863 Fényképei — épp úgy mint elődjéé, Becquerelé és Poitevin 1866-ban rézszulfát, káliumkarbonát és kis mennyiségű káliumkloriddal telített oldatban előhívott fotói — a fény hatására megsemmisültek. Elfogadható, még tökéletesítésre váró eredményeket — szinte azonos időpontban, 1 867-ben, illetve 1868- ban — csak két francia kísérletezőnek, Charles CVos-nak (eredeti nevén Emile Gauthier, 1842—1888) és Louis Ducos du Hauron nak (1836—1920) sikerült elérnie, egymás tudtán kívül — és egyelőre csak elméletben. Előadásaik egyazon napon—1869. május7-én — hangzottakéi a Francia FényképészetLTársulat ülésén. Cros sohasem tudott szabadulni Ducos du Flauronnal szemben táplált ellenérzésétől, akit vetélytársának tekintett. Ellenérzésének — sőt féltékenységének — volt alapja, mivel Ducos du Hauron már 1868. november 23-án nyilvánosságra hozta színrácsos eljárását és 1869- ben bővebben is kifejtette annak lényegét.87 A Francia Fényképészeti Társulat 1869. május 7-i ülésén mégis mindkettőjüket egyenjogú fel -41
