Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

kor más területen nem volt hiány. A filmet tartósabbá tették, javították az emulziók érzékenységét és finom­ságát.82 Lehetővé vált, hogy egész kicsiny negatívról nagyméretű pozi­tív képet készítsenek.83 Egy kérdés megoldása azonban még váratott magára. Több mint ötven esztendeje foglalkoztatta már ekkor a fényképe­zés iránt érdeklődőket és művelőit az az izgató probléma, vajon hogyan le­­. hetne színeiben rögzíteni a gép elé táruló látványt, a valóságot. 1 A színészleléstől a színrögzítésig A színes fényképezés lehetősége — közel fél évszázad felhalmozódott ta­pasztalata, seregnyi megfigyelés szü­net nélküli, meg-megújuló kísérlete­zés, észrevételek és elméletalkotási , kísérletek84 után — az 1 850-es évek elején kerül igazán a kutatók és kísér­letezők, tudósok és amatőrök érdek­lődésének középpontjába. A színek fényérzékeny rétegen törté­nő rögzítésének gondolata kezdettől foglalkoztatta a fotográfia művelő­­< it.85 1 827-ben Niépce látogatást tesz ! Daguerre-nál. Egyebek között az ér­­f dekli, meddig jutott Daguerre a szí­nek rögzítése terén végzett kísérletei során. „Daguerre urat — írja fiához, Isidore-hoz címzett, 1827. szeptem­ber 2-án kelt és 4-én befejezett leve­lében— alig egy lépés választja el at­tól, hogy sikert érjen el. (...) A leg­nehezebb feladat megoldása még vá­rat magára. Miután egy prizma segít­ségével színekre bontotta a fényt, Daguerre úr megkísérelte fényérzé­keny rétegen rögzíteni a színeket. Szeretné, ha magam is folytatnék kí­­sérleteket ez irányban, hogy kettőnk ; próbálkozásait összevetve eldönt­­*. hessük, ugyanazon eredményre ju­tottunk-e."853 Miután később sem í tesz említést kísérletei eredményéről, , feltehető, hogy Niépce sem jutott I ■ L. 2 messzebbre — azaz valamirevaló, ér­tékelhető eredményre — mint Dagu­erre, az örök kísérletező. 1848-ban Alexandre Edmond Bec­­querelnek (1820—1 891) viszont már sikerül fényérzékeny réteget hordozó ezüstlemezre rögzítenie a napspekt­rum két színét. A színek azonban — amint a klisé fényt kapott — eltűn­tek.86 Becquerel kutatásai ösztönöz­ték Niépce de Saint-Victort, hogy színes fényképek előállításával kísér­letezzen. 1851-től lankadatlan kitar­tással dolgozott 1866-ig. 1851-ben uránoxidsó segítségével Becquerel fényképeinél jóval tökéletesebb, élénk színekben pompázó képeket kapott, amelyek kortársai elismerését is kiváltották.863 Fényképei — épp úgy mint elődjéé, Becquerelé és Poi­­tevin 1866-ban rézszulfát, kálium­karbonát és kis mennyiségű kálium­­kloriddal telített oldatban előhívott fotói — a fény hatására megsemmi­sültek. Elfogadható, még tökéletesí­tésre váró eredményeket — szinte azonos időpontban, 1 867-ben, illetve 1868- ban — csak két francia kísérle­tezőnek, Charles CVos-nak (eredeti nevén Emile Gauthier, 1842—1888) és Louis Ducos du Hauron nak (1836—1920) sikerült elérnie, egy­más tudtán kívül — és egyelőre csak elméletben. Előadásaik egyazon na­pon—1869. május7-én — hangzot­takéi a Francia FényképészetLTársu­­lat ülésén. Cros sohasem tudott sza­badulni Ducos du Flauronnal szem­ben táplált ellenérzésétől, akit vetély­­társának tekintett. Ellenérzésének — sőt féltékenységének — volt alapja, mivel Ducos du Hauron már 1868. november 23-án nyilvánosságra hozta színrácsos eljárását és 1869- ben bővebben is kifejtette an­nak lényegét.87 A Francia Fényképé­szeti Társulat 1869. május 7-i ülésén mégis mindkettőjüket egyenjogú fel -41

Next

/
Oldalképek
Tartalom