Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

találóként ismerte el.87a Az is tény, hogy Cros már 1867. december 2-án, zárt borítékban letétbe helyezte a Francia Tudományos Akadémián azt a dolgozatát, amelyben kutatásait ismertette87b, ez az írása azonban csak két évvel később látott napvilágot.88 A Francia Tudományos Akadémia csak 1876-ban adta közre ezt a dolgozatot.89 Egy évvel korábban, 1 875-ben, egy felolvasó ülésen Cros már két színes felvételt is csatolt előadásához."

Becquerel 1876. június 26-án válaszol Cros-nak és pontatlannak minősíti a színes fényképezésről kifejtett nézeteit. Cros válasza csak töredékes formában maradt fenn. Az 1 876-ban közzétett írástöredék91 utolsó mondata, amelyben emlékezteti Becquerelt, hogy „a fizikusok szerint a szem az egyetlen olyan eszköz, amely képes a színek megkülönböztetésére", válaszának ironikus jellegére enged következtetni. Becquerelt azonban nem lehetett ilyen könnyen megygyőzni. Az Akadémia ülésének jegyzőkönyve arról tudósít, hogy „Edmond Becquerel úr felhívja a figyelmet arra, hogy Cros úr eljárása nem adja vissza a természetes színeket; hogy a különböző színezőanyagok segítségével megfestett fényképek színei természetellenesek. Egyszóval, hogy ez a fajta többszín-eljárás, mint fényképészeti módszer lehetetlenné teszi azt, hogy a fény adjon különböző tónusokat a képnek, s hogy Cros úr válasza ellenére fenntartja a véleményét."

Cros-t nem keserítette el ellenfelének makacssága. 1878. április 15-én benyújtott újabb értekezésében92 ezt írta: „Az első emeleti szobába kerültem, ahol a zsalukat bezárták. A nap nem hatolt be a helyiségbe. A terasz kövezetéről visszaverődő fény elég világossá tette a szobát. A terasz párkányán vörös muskátlik virítottak a napfényben. Lassan az ablak felé indultam, szememet nem vettem le a virágokról. A zsaluk világosszürke rácsozata szabályos ütemben hol elfedte, hol látni engedte a muskátlikat. Észrevettem, hogy mozdulatlanul állok, a virágok vörösek, viszont ha közelítek feléjük, smaragdzöld színűvé válnak."

A színek vizsgálatára Cros krómoméiért szerkesztett, amelyről 1878-ban keletkezett dolgozata tudósít.93 1879-ben a fizikus Desains, aki jóindulattal viseltetett Cros irányában, az Akadémia felolvasó ülésén ismertette annak értekezését.94 A színes fényképezésről írott utolsó munkája95, amelyet Louis Carpentier-val, a kor másik érdekes feltaláló egyéniségével közösen írt, 1881 -ben még egyszer, immáron utoljára, az érdeklődés előterébe állította személyét. Újabb tíz esztendőnek kellett eltelnie, míg a Figaro című napilap helyiségében, 1891-ben kiállítást rendeztek színes fényképeiből.

Cros és Ducos du Hauron kora tudományos ismeretanyagán túllépve olyan problémák megoldására vállalkozott, amelyek a kor tudományos közvéleményében ellenállást váltottak ki. A fényképezés még alig néhány évtizedet ért meg, a társadalmi igények csak később nyilvánultak meg iránta.

Időközben — 1 873 és 1 883 között — egy másik felfedező, Hermann Wilhelm Vogel (1834—1898) valóságos úttörő munkát végzett az ortokromatizmus9e kutatása terén. Az ortokromatikus filmek színérzékenysége — az ezüsthalogenideknek a kék, kékeszöld fénysugarak iránt tanúsított alapérzékenységén túl — a zöld, sárga és narancssárga színekre is kiterjedt, csupán a vörösre nem. A Vogelféle Azolin-lemezek 1884-ben kerül42