Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
vé.77d A nagy sorozatban gyártott gép csupán öt dollárba került és azonnal megnyerte a fényképezők tetszését.78 A nagyobb méretű negatív és az elfogadhatóan kicsiny készülék közötti ellentmondást Eastman egy olyan kameratípus (Folding Pocket Camera) kialakításával oldotta fel, amelyet használat előtt kihúztak, felvétel után pedig összecsuktak. Ezek a drágább, harmonikás (vagy harmonika kihúzatú), összecsukható gépek idővel fokozatosan kiszorították az olcsóbb box-gépeket. Az igényesebb, tehetősebb fotográfusok örömmel üdvözölték — 1897-ben — a nagy formátumú Kodak-gépek sorozatának első darabját, a háromféle zársebességű, 12 db 10x12,5 cm-es felvételeket készítő, tekercsfilmmel működő és elöl-hátul keresővel ellátott Cartridge Kodakot. Eastman — makacs ember lévén — nem mondott le egykönnyen arról, hogy a fényképezést átformálja. Az olcsó Pocket-gép még mindig túl drágának bizonyult a potenciális, milliós vevőkör számára. Olyan kameráról álmodott, amelynek kezelése — szó szerint — gyermekjáték. Álma 1900-ban teljesült, amikor munkatársa, Frank A. Brownwell tervező elképzelése testet öltött. A tervezőről elnevezett, mindössze egy dollárért forgalomba hozott tükörkeresős Brownie79 tette lehetővé tíz és tízezer ember— köztük a ma klasszikusként számon tartott jeles fotóművészek egyike-másika — számára, hogy belekóstoljon a fényképezés nyújtotta örömökbe.793 Az utca embere egy életre, sőt az eljövendő generációk számára is megörökítette és albumba szedte élete fontos eseményeit, munkáját, szórakozását.80 A Brownie-t nemcsak dicsérték, de szidták is. Azzal vádolták, hogy segítségével művészi szempontból értéktelen képek garmadát hozták létre minden művészi képzettség híján levő amatőrök. Tény, hogy a Kodak-gépek tulajdonosai keveset — vagy egyáltalán nem — törődtek azzal, hogy vajon művészit, időt állót alkotnak-e. Hódoltak a fényképezés örömének, kattogtatták frissen vásárolt gépüket. Egymásra figyeltek, egymást fotografálták. Mégis, nekik köszönhető, hogy ma, ha nem is művészi, de hiteles dokumentumokkal rendelkezünk a századforduló különböző társadalmi rétegeinek életmódját, szokásait illetően. A box-gépek népszerűsége jótékony hatást gyakorolt a fényképészeti eszközöket előállító ipar egészére. A huszadik század első évtizedében mind több fényképező cserélte fel régi készülékét korszerű, tekercsfilmmel működő gépre. A lemeztáras gépeket előállító vállalatok tettek ugyan egy-egy sikertelen kísérletet, hogy fékezzék a fejlődés e tendenciáját — erőteljesen reklámozták az előre csomagolt tíz vagy több síkfilmet tartalmazó lemeztáras gépeket — tartósan nem tudták azonban akadályozni érvényesülését. A tekercsfilmmel működő könnyű és egyszerű készülékekkel huzamosan nem állhatták a versenyt. Néhány esztendő alatt a századelő még kézműves fényképészeti ipara az 1910-es évek elejére már nagyiparrá nőtte ki magát.81 A nagy tehetségű tudósok, az invenciózus és vállalkozó szellemű amatőrök 1900-ra megteremtették a modern fényképészet alapjait. A negatív/pozitív eljárás, a brómezüst zselatin szárazlemez bevezetése óta máig sem hajtottak végre olyan jellegű változtatást, amely lényegében tért volna el a tizenkilencedik század során felfedezett és kidolgozott eljárások legtökéletesebbjétől. Jelentős módosításban, változtatásban ugyanak-40
