Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

üveglemez: előbb kimossuk, fel­akasztjuk száradni és száradás után másolásra kész."75 Minden — kétségtelen — előnye el­lenére, ez a celluloid még nem az iga­zi, áhított és ideális hordozóanyag. Kevéssé rugalmas, nem elég vékony ahhoz, hogy tekercselhető filmet76 állítsanak elő belőle. Az alkoholban feloldott nitro-cellulóz anyagból ké­szült hártya megfelelően vékonynak tűnt, de tekercselés közben széttöre­dezett. Reichenbach különféle ada­lékanyagokkal vegyítette, amelyektől a kívánalmaknak megfelelő rugal­masságra tett szert és megőrizte vé­kony, áttetsző voltát is. Az eljárást 1889-ben szabadalmaztatta és még ugyanabban az évben a gyártás is megkezdődött. Két dátum jelzi a fényképezés új, máig terjedő korsza­kának kezdetét. Az első a Kodak-gép, a második a tekercsfilm77 megjelené­sének éve. Időközben a gyúlékony nitro-filmet felváltotta ugyan az ún. biztonsági vagy acetát-cellulóz film­anyag, de ennek inkább technikatör­téneti, mintsem kultúr- vagy fotótör­téneti jelentősége van. Az első Kodak készüléket hamarosan követi a második (amelyben már 9 cm átmérőjű negatívot használtak), majd 1889 októberében a harmadik, amely a második készülék — módosí­tott zárral ellátott — tökéletesített változata volt.77a 1 890-ben öt új típus — köztük két összecsukható kamera — jelent meg a piacon. Valamennyi tekercsfilmmel működött, amelyet sötétben kellett betölteni a gépbe. Az 1891-ben készült három új modell (Kodak Daylight A, B, C) ezt a kény­szert is megszüntette. A védőborító­val — elöl-hátul papír vagy szövet be-, illetve kifutóval — ellátott filmet világosban is befűzhették.775 Az elő­relépés jelentős volt, de Eastmant nem elégítette ki. A fényképezés tömegméretű elterjedése A Kodak-gépek, az előhívást és a má­solást végző szolgáltatás ezer és ezer új hívet szerzett a fényképezésnek. A száz felvételre elegendő film azon­ban — a várttal ellentétben — nem segítette, de gátolta a fényképezés terjedését. Az amatőrök gondolkodás nélkül kattintgatták gépeiket, paza­rolták a nyersanyagot, hiszen ha mi­előbb látni kívánták tevékenységük eredményét, el kellett fogyasztaniok a filmet a gépből. Az újdonság vará­zsa is hamar elmúlott és az amatőrok nagy része mind kevesebb figyelmet fordított gépére, felvételeire. A Ko­dak-gépek ára — noha a korabeli ka­merákhoz viszonyítva olcsónak te­kinthető — még tetemes befektetés­nek számított bizonyos, a fényképe­zés iránt érdeklődést mutató rétegek számára. Kisebb mennyiségű és eb­ből adódóan olcsóbb nyersanyag, „filléres" készülékek — ezt igényelte a sok ezer újdonsült fényképező és er­re törekedett az Eastman vállalat az 1 890-es években. 1 892-ben Eastman egyik konkuren­se, a Boston Camera Manufacturing Company új rendszerű, Bikaszemnek (Bull's Eye) elkeresztelt készülékkel jelentkezett, amelyet Samuel N. Tur­ner tervezett.770 További — pénzt és időt rabló — kísérletek helyett, 1894-ben Eastman úgy döntött, hogy megvásárolja Turner találmá­nyát. Az első Kodak-gép (a Pocket Kodak), amely már Turner elképzelé­se aiapján született, 1895-ben jelent meg a piacon. A mindössze 7,2X5,7X9,6 cm-es, doboz alakú (box)kamerához 12 db 3,75x5 cm-es kép készítésére módot nyújtó tekercsfilmet használtak. A negatív — kis mérete ellenére — jó minőségű pozitív kép előállítását tette lehető­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom