Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

kai is csak viszonylag kevesen ren­delkeztek. Néhány detektívkamerát kivéve, a használatban levő gépek zöme még mindig terjedelmes, nehéz és bonyolult készülék volt. Úgy dön­tött, hogy egyszerű és könnyen ke­zelhető gépet szerkeszt, amelyben a főszerepet a csévének szánta. 1886-ban — F M. Cossittal együtt­működve— egy detektívkamerát sza­badalmaztat. A doboz alakú, beépített ! zárral rendelkező gép lemeztárral és Eastman—Walker orsóval egyaránt működött. Eredetileg a feltekercselt, 1 huszonnégy felvétel készítésére al­kalmas, papír alapanyagra felvitt fil­met egy külön tárban helyezték el. A tár többféle méretben állt rendelke­zésre. így valamennyi, akkoriban szabványméretű, lemeztáros géphez felhasználhatták.71 A készülék proto­típusát a saint-louis-i fényképész­nagygyűlés alkalmából mutatták be 1886-ban. A gépből mindössze öt­ven darab készült. Eastman később felhagyott a gyártásával, mert előállí­tása meglehetősen bonyolult volt, így a gép túl sokba került. 1888-ban a í még birtokában levő negyven dara­­f bot — darabját ötven dollárért — át­engedte egy gépekkel kereskedő vál - - lalkozónak és ő maga más irányban kutatott tovább. Az új Eastman-készülék 1888-ban jelent meg a piacon. A korabeli ka­merákhoz viszonyítva igen kicsiny — 1 6,5 *9,5 * 8,3 cm-es, rögzítve beállí­tott lencséjű, egyetlen zársebesség­gel működő — gépben 100, 65 mm átmérőjű, kör alakú felvételre alkal­mas tekercselt papírnegatívot hasz­náltak, amelynek fényérzékeny réte­gét az expozíció után — más filmtí­­; pushoz hasonlóan — lehántották és « úgy másoltak róla. A zárat huzallal húzták fel és gombnyomással oldot­­t ták ki. A filmet egy kulcs elfordításá­­, val továbbították és egy nyíláson be­pillantva győződtek meg arról, hogy a tárcsa továbbította-e vagy sem. A ké­szüléknek Eastman a Kodak nevet adta, amelyet minden nyelven azo­nos módon, könnyen ejtettek és ha­mar megjegyeztek. A fantázianevet Eastman egyszerű betűkombináció­ként alkotta. Arra törekedett, hogy rövid legyen, azonnal felkeltse a fi­gyelmet és — főként — semmi olyant ne idézzen emlékezetbe, ami a fény­képezéssel — legyen az bármilyen tá­voli — kapcsolatban állna. Az exponáláshoz akkoriban — min­den más készülékkel — legalább tíz, de jó néhány géppel még több műve­letre volt szükség. Az új masinával — amelynek rövid gyújtótávú objektív­­je, hála a kis formátumú negatívnak, nyolc lábtól végtelenig éles képet adott — a műveletek száma háromra, a gép mérete és súlya is hasonló arányban csökkent. Az ára bőrtokkal huszonöt dollár. Pillanatfelvételeket csak szabadban lehetett készíteni ve­le, de a zár manipulálásával műte­remben vagy szobában is fényképez­hetett vele tulajdonosa. A készülék­hez mellékelt füzetecskébe gondosan jegyezte a fényképező a már exponált felvételek számát, nehogy váratlanul kifogyjon gépéből a negatív. A hasz­nálati utasítást tartalmazó kis füzetbe Eastman a következőket írta: „Mától kezdve a fényképezés három egysze­rű műveletből áll. Elforgatjuk a filmet. Felhúzzuk a zárat. Megnyomjuk a gombot és ezzel kioldjuk a zárat. A fotográfia lényege e három műve­letben összegezhető. Valaha — sőt, mind a mai napig — csak keveseknek adatott meg, hogy fényképezzenek. A fotografálás rátermettséget, időt, eszközöket igényelt és az eszközök pénzt. Mától e lehetőség mindenki számára adott. A Kodak-kamerával Önök is bekapcsolódhatnak a Ko­­dak-rendszerbe, amelyben szétvá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom