Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
felvinni. Ezáltal rövid idő alatt az addig megszokott mennyiségnél lényegesen több lemezt állít elő. A masinát 1879- ben szabadalmaztatja, lemezeinek forgalomba hozását pedig — 1880- tól — a legnagyobb amerikai fényképészeti felszerelést gyártó és értékesítő cég, az E. és Th. Anthony vállalat gondjaira bízza. Lemezei sikerén felbuzdulva, 1881-ben megalapítja saját vállalatát, az Eastman Szárazlemez Vállalatot (Eastman Dry Plate Company) és feladva állását, minden idejét az üzletnek szenteli. Eleinte számos nehézséggel kell megküzdenie, de lassan-lassan virágzó vállalkozássá alakul a kezdetben oly sok bosszúságot okozó tevékenység. Eastman most már azon töpreng, hogyan válthatná valóra néhány évvel ezelőtt — kissé elhamarkodottan — tett kijelentését: miként könnyíthetne a fényképezők egyre növekvő táborának gondjain. Új eszközök után kutat, amelyek egyszerűsíthetik, szinte gyerekjátékká tehetik a fotografálást. Az egyik nehézség, amelyen mindenáron könnyíteni akar, a súlyos és törékeny-sérülékeny üveglemezek kezelése, használata. Más hordozó után néz, bár tisztában van az üveglemez előnyeivel is. Brómezüst zselatin emulzióval bevont papírt készít,68 majd az előhívott papírt ricinusolajjal itatja át — ahogy Talbot tette a kálotípiával — azért, hogy még áttetszőbbé tegye. A papírnegatív azonban tiszta rajzolatban, részletgazdagságban nem vetekedhet az üvegnegatívval. Az akkoriban forgalomban levő zselatinlemezek érzékenységben nem tudták felvenni a versenyt az Eastman-féle szárazlemezzel. Előnyére szolgált, hogy valamennyi, akkoriban használatos lemeztáras gépben felhasználhatták őket. 1884—1885-ben Eastman — a fényképészeti eszközöket és készülékeket gyártó W. H. Walker közreműködésével — egy, minden forgalomban levő, szabványméretű, síkfilmmel működő géphez felhasználható tárat szerkesztett. A tárban emulzióval borított, huszonnégy felvételre elegendő papírtekercs-negatívot helyeztek el. A fel - orsózott negatívot kulccsal továbbították. Nem Eastman volt az első, aki megkísérelte, hogy fényérzékeny réteggel bevont papírtekercset használjon hordozóként, de ezek az újítók — Eastmannel ellentétben — nem találtak követőre.69 Eastman és Walker tekercsnegatívja viszont— 1885-ben — azonnal átütő sikert aratott. A tár jól és megbízhatóan működött, a finomszemcsés, zselatinemulziós papírnegatív minősége egyenletesnek bizonyult. Előhívás és fixálás után a negatívot — a kálotípiák viaszolásához hasonlóan — paraffin-olajjal kezelték. Röviddel később Eastman is áttért a lehántolt film70 készítésére és amerikai film néven vezette be a piacra. Az új, lehántolható film egyesítette az üveglemez és a papír előnyeit, azok rossz tulajdonságai nélkül: könnyű volt, mint a papír és áttetsző, mint az üveg. Az új fényképezőgép Noha a fényképezők tömege tért át az ún. Eastman-eljárásra, a feltaláló csak csekély elégedettséget érzett, továbbra is gondok gyötörték. Úgy vélte, hogy a fényképezés még mindig túl bonyolult és hosszantartó műveletsort igényel. A fényképező feladatköre — gondolta — alig szűkült. Még mindig maga hívta és másolta felvételeit. A hívás és másolás ügyességet, de főként komoly anyagi befektetést igényelt. Egyikkel és másik-