Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
ponálásához szükséges időt.57c A legnagyobb népszerűségre G. F Wynne 1 893-ban forgalomba hozott és „csalhatatlan"-nak elkeresztelt aktinométere57d és a hét esztendővel később, a századfordulón megjelent Watkins-féle „Beemeter" tett szert.57e A brómezüst zselatin szárazlemez jelentékeny mértékben megkönnyítette a fényképező munkáját, miután az expozícióhoz szükséges időt a másodperc töredékére csökkentette. A fényképezés— ezekkel a lemezekkel — gyerekjátékká egyszerűsödött — írta az 1 872-ben alakult Szárazlemez Egylet lelkes amatőr elnöke, a yorki érsek.57f A fényképező már nemcsak álmodott arról, hogy a pillanatot „elkaphatja" és rögzítheti, ehhez minden eszköz rendelkezésére állt. A fotográfusok éltek is az adott lehetőséggel. Az amatőrök száma gyors ütemben nőtt és az amatőrmozgalom — a század utolsó évtizedétől — szemléletében és célkitűzéseiben alapvetően átformálja a fotográfiát, módot ad, hogy a fényképezés gyakorlata művészi alkotótevékenységgé váljon. A mozgásábrázolás feltételeinek megteremtése A fényképezés első évtizedeiben valamennyi lemez viszonylag hosszú megvilágítási időt igényelt Bár az újabb és újabb lemeztípusok, lencsék fokozatosan csökkentették az expozíciós időt, a szárazlemezek megjelenéséig még másodpercekben, sőt percekben mérték azt. A hosszantartó expozíciót megelőzően az állványon rögzített gépről leemelték az ún. objektív-sapkát, majd a felvételt követően visszahelyezték az objektívre. Mozgó embereket, tárgyakat csak életlenül tudtak megörökíteni. Az ember vagy tárgy elmozdulásakor homályos folt keletkezett a képen. Tekintettel arra, hogy a valóság jelenségeinek talán legjellemzőbb tulajdonsága a mozgás, változás, érthető, hogy a fényképészet iránt érdeklődők már kezdetben sem nyugodtak bele abba, hogy a jelenségek jó részét egyáltalán nem vagy csak tökéletlenül tudják felvételeiken rögzíteni. A mozgás ábrázolását elősegítő gép és eljárás kidolgozását már az 1850-es évek közepén megkísérelték. Thomas Skaife 1856-ban megszerkeszti és szabadalmaztatja — miként az elnevezés is jelzi — a revolver formájú ún. Pistolgraph-ot, amelyen a ravaszt meghúzva exponáltak, és amelyet a tájfényképezésre használt lencserendszereknél kétszázszor nagyobb fényerejű objektívvei és redőnyzárral láttak el. A redőnyzárban gumizsinór feszült és a zárat ennek kioldásával nyitották. A felvétel üveglemezre készült, amelynek átmérője az óraüvegénél valamivel nagyobb, 28 mm volt.58 A felvételekhez oly rövid, mindössze 1/10 másodperc megvilágítási idő szükségeltetett, hogy nem volt többé akadálya lassan mozgó személyek vagy tárgyak megörökítésének.59 Ezért talán nem meglepő, hogy a felfedező elsősorban csecsemők, kisgyermekek és a kedvenc háziállatok fényképezéséhez ajánlotta, mondván : „e géppel a gyermeki kifejezés minden észlelhető változása híven leképezhető-'.60 A revolver-kamerák és a velük készített felvételek azonban mindig különlegességek maradtak és csak igen szűk korben terjedtek el. Az első, népszerűvé vált és széles körben ismert pillanatképek ún. sztereót elvételekbe voltak. Pillanatképeket zár nélkül nem lehetett készíteni. A sztereófelvételekhez módot kellett találni arra, hogy a két 31
