Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
képet egyidőben vegyék fel. A sztereógép pillanatzárjába ezért rugót vagy gumizsinórt „építettek be". A zárat a kioldódó rugó vagy gumizsinór nyitotta. E kezdetleges zárakkal is sikerült már negyedmásodpercre csökkenteni az expozíciós időt, amely a mozgás rögzítéséhez elég rövid, a kis méretű üveglemez exponálódásához — az objektív komoly fényerejéből adódóan — pedig megfelelően hosszúnak bizonyult. Az angol George Washington Wilson (1823—1893) az elsők között fényképezett utcai jeleneteket és „mozgalmas" eseményeket. Sztereófelvételeit — 1859-től — sorozatban árusították. Az 1880-as évekig — amikor a szárazlemezek kereskedelmi forgalomba kerültek— mozgó embereket ábrázoló (pillanat)felvételeket csak különleges gépekkel, sajátos technikával tudtak készíteni. Az első fényképező, aki kifejezetten a mozgásábrázolás megteremtésére törekedett, s annak tökéletesítését tűzte ki célul, az angol származású, de élete nagy részét az Egyesült Államokban eltöltő Eadweard Muybridge (eredeti nevén Edward J. Muggeridge, 1830—1904). 1872-ben, az egyesült államokbeli Sacramentóban kísérletsorozatba kezd a lovak mozgásának tanulmányozására. Gépét kezdetleges zárral látták el és ez, valamint az általa használt kollodiumos nedves lemez — a hivatalos jelentés szerint62 — kudarcra kárhoztatja a felvételek színhelyén, a lóversenypályán. A kísérletek öt esztendeig szünetelnek. 1877-ben, a Kalifornia állambeli Palo Altóban végre siker koronázza erőfeszítését. Az ügető ló mozgását — már tökéletesített gépével — egy ezrednyi megvilágítási idő alatt lemezen rögzíti. Muybridge azonban nem elégszik meg ennyivel. A felvétel technikáját igyekszik tovább javítani. Olyan ötletes rendszert tervez, amelyben egyszerre több gép rögzíti a mozgást. A mozgásba lendülő ló egy vékony drótot átszakítván maga oldotta ki a gumizsinórral működtetett zárakat.63 Az igen érzékeny és könnyen kezelhető brómezüst zselatin szárazlemez különösképp jó szolgálatot tett egy ilyen típusú kísérletsorozatban. Muybridge későbbi — az 1880-as években készült — tökéletes mozgástanulmányai kivihetetlenek lettek volna kellőképpen érzékeny szárazlemezek nélkül. A kötetben kiadott felvételek alapvetően módosították az állatok633 és az ember636 mozgásáról, annak szakaszairól, jellegéről alkotott korábbi elképzeléseket és elméleteket, s elvezettek — néhány évvel később — másokat — többek között — a mozgófényképezés felfedezéséhez. Muybridge kutatásai ösztönözték a francia fiziológia professzort, Juies- Etienne Marey-X (1830—1904) is, aki több olyan gépet szerkesztett, amely egyetlen lemezre sorozatnyi felvételt exponált. 1877-ben tervezett, ún. „kronofotográfikus" fényképezőgépével64 tekercsbe csavart és érzékenyített (negatív) papírra (majd később celluloid szalagra) készítette sorozatban a mozgást rögzítő pillanatfelvételeket.643 A porosz Ottomar Anschütz (1 846—1 907) — Muybridge kísérletein felbuzdulva — 1882-ben gépével a másodperc ezredrésze alatt készített kezdetben csak egy-egy részletet, később az állatok viselkedésének több szakaszát bemutató fel vétel - sorozatokat, amelyek valósággal elkápráztatták a fényképezés iránt érdeklődők népesedő táborát. Legnagyobb népszerűségre az a százhúsz felvételből álló sorozata tett szert, amelyben egy gólyacsalád életét kapta lencsevégre. A fészekkel szem-32
