Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
csökkenteni lehetett ugyan, ha a lemezt még nedves állapotban, közvetlenül az érzékenyítés után használták fel, de ehhez „mozgó sötétkamrára" (sátorra és vegyszerekre) volt szüksége a fotográfusnak, A száraz albumin-üveglemez viszont nem igényelt nehezen mozgatható felszerelést és előhívásával sem kellett sietni. Egykét héttel az exponálást követően még mindig nem késett el az előhívással a fényképező. Az albumin nedves lemezt kb. tíz esztendőn át — 1847 és 1857 között — használták. Miként a dagerrotípiát a papírkép, az albuminlemezt is hamarosan kiszorította egy tökéletesebb, az ún. kollodium-üveglemez. A kollodium üvegnegatív vagy nedves lemez eljárás 1 851 — Daguerre halálának éve — új korszakot nyit a fényképészetben. A minden mást — dagerrotípiát, kálotípiát, albumin-üveglemezt — feledtető felfedezés, a nedves vagy kollodium-eljárás egy angol szobrász és kálotipizáló amatőr fényképező, Frederick Scott Archer (1813—1857) nevéhez fűződik. Akkortájt az elképzelhető leggyorsabb eljárásnak látszott és nem utolsósorban — főként Angliát tekintve — az első, amelynek elterjedését semmiféle szabadalmi kötöttség nem korlátozta. Cseppet sem meglepő tehát, hogy azonnal olyan óriási népszerűségre tett szert, hogy — a brómezüstzselatin szárazlemezek bevezetéséig — harminc éven át egyetlen eljárás sem konkurálhatott vele. A világon mindenütt, ahol az emberek fényképezőgépet vettek a kezükbe, 1 851 -tői csak ezt a szót lehetett hallani: kollodium. Archer felfedezése fokozatosan vált ismertté a fotográfia fejlődése iránt akkoriban fogékony kísérletezők és az egyszerű érdeklődők számára. 1850 májusában, majd júniusában közölt írásában44 futólag már érintette a kollodium45-eljárást.46 Ugyanezen év szeptemberében barátjának, H. W. Diamondnak nemcsak a részleteket árulta el, de az ily módon előállított képeit is megmutatta. Mikor eljárását végre tökéletesnek tudta, akkor — 1851 márciusában — írásban is részletesen ismertette.463 1852-ben — tollából — napvilágot látott az első kézikönyv is.46b Archer, aki nem szabadalmaztatta találmányát, megérte, hogy eljárása forradalmasítja a fotográfiát, de ő — mint annyi hozzá hasonló feltaláló — nyomorban halt meg, 1857-ben. Archer első eredményei — az ez idő tájt már pompás és tökéletes albuminlemez-negatívokkal összehasonlítva — bizony jócskán hagytak még maguk után javítanivalót. Idővel azonban a kollodíum-üvegnegatív már nemcsak kiállotta az összehasonlítást az albuminüveg- és papírnegatívval, de minőségét tekintve felül is múlta őket. Az eljárás az albumin üveglemez-készítésnél jóval egyszerűbb volt. A részletekben gazdag, a legfinomabb árnyalatokat is kifejezni tudó kollodiumos üveglemez — ezen felül — jóval érzékenyebbnek bizonyult mint a dagerrotípia vagy a kálotípia. Az expozícióhoz szükséges idő a nedves eljárással mindössze másodpercekre csökkent: tájképhez és épületfotóhoz 10—90 másodperc, kis méretű arcképekhez 5—20 másodpercnyi idő szükségeltetett. Érthető, hogy a kollodiumos nedves üveglemez elsősorban a portrékészítésben tett szert azonnali népszerűségre. Ha a megrendelő úgy kívánta, a negatívról több pozitívot húztak le. Ha azonban csak egyetlen képre volt szükség, akkor a negatívot 26
