Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
nyítés előtt viasszal kezelték.39 A viasz behatolt a papír pórusaiba és áttetszőbbé tette, mint a viasszal nem kezelt papírt. Az utazgató fotográfus számára ideális eszközt jelentett, mivel 10—14 nappal az expozíció előtt elkészíthették. Sőt, nem kellett a felvételek után közvetlenül előhívni, szemben a kálotípiával, amelyet a felvétel előtt egy nappal kellett előkészíteni és még a felvétel napján előhívni. A megvilágítási idő mindkettő esetében azonos volt, viszont a viaszpapír negatív hívása 1—3 órát kívánt. Le Gray módszere a tájképkészítésben és az épületfotográfiában úgyszólván pillanatok alatt kiszorította a többi papíreljárást, nemcsak fent említett előnyei miatt, de főként tónus- és részletgazdagsága okán, aminek révén az üveglemez-negatívval is felvette a versenyt. Az 1852 és 1857 között eltelt években — részben annak köszönhetően, hogy Talbot feloldotta a kálotípiára vonatkozó szabadalmi kötöttségeket — sok amatőr kísérelte meg, hogy papírra dolgozzon. Nem egy remekmű született ezekkel az eljárásokkal, tanúskodván a korai fényképezés alkotásokban és kezdeményezésben igen termékeny korszakáról. A papírnegatív — Angliával ellentétben — mindezek ellenére Európában csak nehezen, míg az Egyesült Államokban sosem tudott polgárjogot nyerni, holott voltak, akik jól látták a benne rejlő lehetőséget.40 Az albumin-eljárás Miközben Európában és az Egyesült Államokban hivatásosak és amatőrök még rézlemezre vagy papírnegatívra dolgoznak, néhány találékony elme már azon fáradozik, hogy a fényképészeti eljárásokat még tökéletesebbé tegye. Nincs hét, hogy napvilágot ne látna az egyre szaporodó fényképészeti szaklapokban vagy a sokasodó amatőr társaságok kiadványaiban egy-egy újításról, felfedezésről szóló híradás. Kétségtelen, akad még javítanivaló elegendő. A dagerrotípia egyedi darab, sokszorosításra alkalmatlan. A papírnegatív nem elég finom, részletgazdag. Előnyeit — pl. igen könnyen sokszorosíthatták — kérdésessé tették hátrányai. A papír rostjai fodrosodást okoztak, amely különösen a negatív azonos fedettségű részein volt észlelhető. Később ugyan megpróbálkoztak a negatívot a felvétel előtt viasszal kezelni, de az életlenséget nem sikerült teljesen száműzni. Egyesek abban látták a megoldást, ha a papírt másfajta hordozóra cserélik fel. így esett a választás a fémlemezeknél jóval olcsóbb, de kétségtelenül csak óvatosan kezelhető, törékeny üveglemezre.41 Tekintettel arra, hogy — a papírral ellentétben— az üveg nem szívta magába a fényre érzékeny ezüstsókat, módot kellett találni, miként lehet az üveg sima, „csúszós" felületén tartósan rögzíteni ezt a fényérzékeny réteget.42 A megoldást Abel Niépce de Saint- Victor találta meg. Az üveglemezes albumin-eljárástl 847. október 25-én ismertette a Francia Tudományos Akadémia ülésén, de az eljárás részleteit csak majd egy évvel később, 1848. június 12-én publikálta.43 Bár eljárása nagy lépést jelentett előre, mint mindegyik eljárás, ez sem volt hibátlan. Előnyei mellett nem kis súllyal esett latba, hogy — az egyébként éles és részletgazdag képet — 5—15 perces expozícióval lehetett csak előállítani. Arcfényképezéshez ezáltal aligha lehetett használni, így főként a tájfotografálásban, épületfelvételek és műtárgyreprodukciók készítésekor folyamodtak hozzá. Az expozícióhoz szükséges időt azzal 25