Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
kenyített anyagot azonban akár egy hónapig is őrizni lehetett, ha gondosan, a fénytől óvva tartották. Az előadást követően az ülés úgy döntött, hogy Bayard eljárását „a kormány becses figyelmébe ajánlja és megértő támogatását kéri". Azóta tudjuk, milyen eredménnyel. Bayard egyike azon balszerencsés felfedezőknek, akiknek nem sikerült idejekorán — találmányuk közzétételével — nyilvánosan is elismertetni elsőségüket és akiket — ennek következtében — mások megelőztek. Feltehetően ez az oka annak, hogy Bayard mind a mai napig nem foglalta el a fotográfia történetében az őt megillető, méltó helyet. A korai francia fényképészet sokat köszönhet e kiváló fotográfus és fáradhatatlan szervező működésének. Ma is csak csodálattal adózhatunk emlékének gyors és meghökkentő eredményei láttán. Az 1840-es évek közepén — miközben Daguerre folytatja diadalútját Franciaországban és a közvélemény még hangosan és látványosan ünnepli a dagerrotípiát — voltak, akik kételkedtek abban, hogy az erősen tükröző, ezüstös-aranyozott felületű dagerrotípia a művészi ábrázolás céljára alkalmas vagy alkalmassá tehető. A fényképezést művészi igénnyel művelők gyakran hangot adtak ezen véleményüknek és nem titkolták, hogy szívesebben készítenének Tálbot eljárásával papírképet. A kálotípia készítés módját azonban nehezen lehetett ez idő tájt Franciaországban elsajátítani. Az Angliából érkező hírek — amelyek újabb és újabb papíreljárásokról beszéltek és amelyek, állítólag, az eredeti eljárás tökéletesített változatai voltak — csak tovább növelték a bizonytalanságot. Amidőn ugyanis kipróbálták az újításokat, azok adósak maradtak az eredménynyel. A bizonytalanság 1847-ig tartott Franciaországban, ahol a papírképkészítés — Bayard kísérletének nyilvánosságra hozatala ellenére — mindaddig nem tudott nagymértékben elterjedni. A száraz- vagy albumin-papír negatív 1847. január 25-én vagy 27-én36 Louis-Désiré Bíanquard-Evrard (1802—1872) a Francia Tudományos Akadémiához intézett beadványához néhány papírképet mellékelt, amelyek minden, Franciaországban addig látott papírképnél jobb minőséget árultak el. A Tudományos Akadémia — a Képzőművészeti Akadémiával közösen megtartott — ülésére idézte be Blanquard-Evrard-t és felkérte, hogy a helyszínen demonstrálja eljárását. A három napig tartó bemutató végül meggyőzte az Akadémia tagjait. Úgy találták, hogy az új eljárás jóval megbízhatóbb mint Talbot-é és különösen az arcfényképezésben használható igen eredményesen.37 Három évvel később a feltaláló módosítást hajtott végre eljárásában38 és ennek leírása egy esztendővel később könyv alakban is napvilágot látott.383 Nem túlzás azt állítani — miként erről egy kortársa nyilatkozott —, hogy Blanquard-Evrard eljárása új korszakot nyitott a fényképezés történetében.386 A viasszal bevont papír negatív Az 1851 -es év újabb sikert hoz. Gustave Le Gray (1820—1 882) viaszpapír negatív módszere a papírkép készítést szinte tökéletes eljárássá avatja. Az eljárás nem a kálotípia egy tökéletesített változata. Nevét onnan kapta, hogy a negatívot még érzéke-24