Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
amelybe felismerhetetlenül olvadnak bele a felhők. A fotográfusok azonban erre a nehézségre is hamarosan találtak két megfelelő ellenszert. Az egyik esetben a felhőket másik negatívról másolták át a tájképre és retussal korrigálták a fotót, hogy eltüntessék a beavatkozás túlságosan szembeszökő nyomait. A másik megoldás nem igényelt ilyen bonyolult műveletet. A kép kereteinek megfelelő megválasztásával — komponálással — sikerült „kiiktatniok" az eget a képmezőből vagy minimálisra csökkenteni arányát a kép többi eleméhez viszonyítva. Igyekeztek olyan beállítást alkalmazni — felülről lefelé —, amely a tájat kiemelte, az eget pedig eltüntette. A táj - fényképezőnek — a portréfotográfussal ellentétben — nem kellett ugyan attól tartania, hogy témája elmozdul, a tájképkészítés mégis sokáig viszonylag hosszú expozíciót igényelt, mivel a fotográfusok korrigált rajzú, de csekély fényerejű objektívekkel dolgoztak. Az expozíciós idő lerövidítését— amely ahhoz, hogy részletekben és tónusokban gazdag képet kapjanak, kívánatos lett volna — megakadályozta, hogy az aplanátok megjelenése előtt használt, alig korrigált objektívek hibájából adódóan a kép sarkaiba kevesebb fény jutott és a fotó — a képmező középpontjától a sarkok felé — fokozatosan sötétedett. 22. Sokan — helytelenül — azt hitték, hogy Le Gray a felhőket egy másik negatívról másolta át a képre. A fotográfus a sikert és az ún. holdfény-hatást annak köszönhette, hogy a felvételt — ahogy azt a körülmények megkövetelték — alulexponálta. Akik utánozni akarták, csalódottan tapasztalták, hogy a „közönséges" tájképen a zöld fű, a levélzet — amelyre a negatív érzéketlen maradt — és a kék ég — amelyre a negatív túl érzékenyen reagált — nem „hozható össze". Amikor az égre exponáltak, a környezet fekete masszává olvadt össze. Ha viszont a tájra exponáltak, akkor az égről eltűntek a felhők. Ez az áldatlan állapot jócskán megkeserítette az 1850-es és 60-as évek fotográfusainak életét. A felhőzet bemásolása 1861 -tői általánosan elterjedt gyakorlattá vált és egészen a XX. század első évtizedének végéig tartott. 23. A Harewood House-ról megemlékezve, egyik kritikusa nem éppen kíméletes szavakkal bírálta Fentont „nyugtalanító, párhuzamos vonalvezetéséért" (Great Photographers :44) 23a Watkins, C. E : Yosemite. New York 1868 24 1867-ben Eadward Muybridge is felkeresi a Yosemite-völgyet. Itt készült és Héliosz, a repülő műterem márkajelzés alatt 1868-ban áruba bocsátott felvételeit sokan vásárolták. 1 872-ben újabb expedíciót vezet a völgybe és ezúttal hat hónapig időzik ott és számos nagyméretű, 50x60 cm-es üveglemezre készült felvételt is realizált (Haas, R. B : Muybridge Man in Motion. University of California Press, Berkeley—Los Angeles, 1976 ). 24a Jackson, W. H. Time Exposure The autobiography of William Henry Jackson, profusely illustrated with photographs, paintings and drawings by the author. G P. Putnam's Sons, New York, 1940. 24b Beaton—Buckland:70. 24c O'Sullivan, T. H.—Bell, W.: Photographs of the US West of the 100th Meridian. (Seasons of 1871, 1872, 1873.) US Army Corps of Engineers, Washington, D. C 24d Holland, Clive: Artistic Photography in Great Britain A A. In: Holme(ed.) 24e Adams, A.: My Camera in the National Parks. Yosemite National Park. Houghton and Mifflin, 1950. 24f Erdei ösvény a rókalyukhoz. Nyári csend, A kertem nyáron (Fotomagazin, 1971:10: Camera :1 973:6; 1974:10; 1975:11 : 1976:4).
