Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó

Gros: Oszlopsor az Akropoliszon. Dagerrotípia, 1 850. 20x25 cm

A XIX. század ötvenes-hatvanas éveinek fényképezői fáradhatatlan szorgalommal — figyelmüket a részletekre is kiterjesztve — szemlélték és örökítették meg az őket körülvevő valóságot, nemcsak a természetet, de városuk építészeti remekeit, hangulatát. Tizenöt esztendővel a fényképezés felfedezését és az eljárások nyilvánossá tételét követően, két amerikai fotográfus, a Bostonban 1 844-től együtt dolgozó Albert Sands Sousworth (1811—1894) és Josiah Johnson Hawes (1808—1901) az addig főként technikai csodának tartottfotográfiát városképeikkel művészi rangra emelték. Műtermük felett — amelyben a megélhetést biztosító portréfotográfiát űzték — ablakukból és a házuk tetejéről megörökítették a kikötőben veszteglő klippereket, a

néhány évtizeddel később lebontott, nagyrészt még a gyarmatosítás idején épített házakat, a szűk, kanyargó utcákat (Brattle utca, 1855), miként kortársuk, a tőlüktöbb ezer mérföldre működő skót orvos, Thomas Keith (1827—1895) tette ezt ugyanebben az évtizedben Edinburgh-ban vagy Thomas Annan (1829—1887) Glasgow-ban.

Edinburgh óvárosa — miként Glasgow-é Thomas Annant — valósággal megbabonázta Keith-t. Órákat töltött keskeny, lépcsők szabdalta utcáin, bámulva a csúcsos háztetőket. Sétáinak eredménye 200, viaszpapír eljárással készült felvétel, melyek azt bizonyítják, hogy az eljárásnak Angliában ő volt a legkiválóbb művelője és amelyről a jóval tökéletesebb kollodiumos lemez bevezetése után sem

124