Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
5. Erőtani alapismeretek
A gravitáció törvényeit Newton kutatta. Állítólag egy leeső alma látványa vezette a gravitáció törvényének felismerésére. Ez anekdota, de Pemberton, Newton főművének, a Principiának harmadik kiadásában mint tényt mesélte el az előszóban. Különben nincs benne semmi lehetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy Newton „véletlenül” fedezte fel a gravitációt, hiszen milliónyi ember látott már almát fáról leesni, mégsem lett nagy fizikus. Newton 1643-ban született, egy évre Galilei halála után. Vézna, beteges gyermeknek mondják kortársai, de ez mind nem akadályozta meg abban, hogy 85 évet jó egészségben, állandó munkában meg ne éljen. Egész életen át dolgozott, kutatott, tanult. Legfontosabb felfedezései a gravitációval kapcsolatosak. Foglalkozott azután fénytannal, tükörteleszkópot szerkesztett, fényelméletet dolgozott ki stb. Szórakozottságáról sok mese volt forgalomban. Állítólag egy alkalommal tojás helyett az aranyóráját főzte, miközben nézte a kezében tartott tojást. Tudósokkal megtörténik az ilyesmi. Mi a gravitáció? Newton így írt róla a Principiában: „A vonzás, a lökés vagy a középpontok felé irányuló bármilyen egyéb hajlam kifejezéseket megkülönböztetés nélkül használom, mert nem fizikai, hanem csupán matematikai szempontból vizsgálom azokat az erőket. Mindenki tartózkodjék annak a feltételezésétől, hogy én a hatás jellegét vagy természetét, fizikai okát e kifejezésekkel meghatároznám.” Newton tehát a ,,vonzás”-ról mint „munkahipotézis”ről beszélt. ,,Munkahipotézis”-en a tudományos kutatásban olyan elméletet értenek, amelynek tudományos bizonyítékai még nincsenek meg, de a jelenségek megmagyarázására — egyelőre — alkalmasak. Sok olyan munkahipotézis volt már, ami megszűnt, mert újabbat, alkalmasabbat állítottak fel. Newton sem tudta, hogy a testek vonzzák-e egymást, vagy valami más erőt kell feltételeznie. Amikor pl. a tenger árapályáról szólt, ezt írta: „Az ég és a tengerek tüneményeit a nehézségi erővel meg tudom magyarázni, de a nehézségi erő okát nem tudom levezetni a jelenségekből”. Egy tudományos levelében így írt: „Hogy a nehézkedés az űrön át bármilyen távolságból közvetítő folyamat nélkül 69
