Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

11. Erőátviteli szerkezetek

11. ERŐÁTVITELI ESZKÖZÖK 11,1* A kötél mint erőátviteli eszköz

Minden olyan eszközt, gépelemet, amellyel a rendelkezésre álló erő nagyságát vagy irányát — a legtöbb esetben mindkettőt — vagy támadáspontját céljainknak megfelelően meg tudjuk változtatni, erőátviteli eszköznek nevezünk. Érdemes ezekkel behatóan megismerkedni, hiszen a technikai gyakorlatban valamilyen formában lépten-nyomon találkozunk velük. Végső fokon még a legösszetettebb erő- vagy munkagépek alkotórészei is erőátviteli eszközök. Erőátviteli eszköz a kötél és a lánc, hiszen segítségükkel erőt tudunk átvinni. Gondoljunk csak a csörlő, felvonó, emelődaru, drótkötélpálya kötelére.

Ha valamely testre — teherre — kötél közvetítésével erő hat, pl. a felvonókast a villanymotor a kas tetejéhez erősített kötél segítségével emeli, akkor a kötélben ez az erő ugyanakkora ellenerőt létesít. A kötél sem nyomásnak, sem hajlításnak nem tud ellenállni, csak húzóerőt képes felvenni. Ez a húzóerő a kötél minden helyén ugyanakkora, és mindig a kötél hosszirányában hat. A kötél vagy lánc közbeiktatása tehát csak azt jélenti, hogy az erő támadáspontját céljainknak megfelelően megváltoztatjuk. Az erő nagyságának vagy irányának megváltoztatásához a kötél mellett még pl. csigákra is szükség van.

Az üzemekben teheremelésre általában a kenderkötelet használják, mert sokkal hajlékonyabb, mint a drótkötél, és könnyebben összekötözhető, megrövidíthető stb. A teher biztos megfogásához — különösen, ha az lapos tárgy — legalább három kötél kell. Két kötél esetében a tárgy helyzete bizonytalan, könnyen átbillen, és súlyos balesetet, üzemzavart okozhat.

166