Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
10. Testek egyensúlya
A villa szárai között gördülő kerék nem ott éri a talajt, ahol a villa tengelyének meghosszabbítása érné. Az ilyen szerkezetek előnye, hogy a kerék elmozdításakor azonnal a haladás irányába áll be, és ezt az irányt mindenképpen igyekszik megtartani. Ugyanez áll a ráfutásra. Azáltal, hogy a tengelycsap meghosszabbítása a kerék előtt halad, mintegy maga után húzza azt. A kerék emiatt minden kitérítő hatásnak ellenszegül. Ha az út egyenlőtlenségei mégis kimozdítják, akkor azonnal igyekszik a helyes irányba visszatérni. Ráfutás nélkül a kerekeket állandóan kormányozni kellene, különösen rossz, gödrös úton, mert a kerekek az úttól kapott ütések 99. ábra. Gépjármű kerekének ,,ráfutása” miatt ide-oda járnának. A kerekeknek ezt a billegő futását, szitálását küszöböli ki, illetve csökkenti igen kis mértékre a ráfutás, melynek mértéke kb. 5°. A ráfutás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a kormánykerék visszaálljon minden elforgatás után az alaphelyzetbe. A keréktárcsák síkja sem áll pontosan függőlegesen, hanem felső részük kissé kifelé dől. A kerekeknek ezt az állását c/ó7és-nek nevezik. A dőlés hatása a kerekeket befelé igyekszik elnyomni csapjukon. Ez azonnal érthető, ha a kocsi súlyának a kerék és a tengely irányába eső összetevőit megrajzoljuk. Ezzel az egyszerű módszerrel küszöbölik ki a csapágyak kopásából származó és a kormányzást bizonytalanná tevő tengelyirányú kotyogást, mert így a kerekek mindig a csap belső feléhez szorulnak (101. ábra). A csapok elölről nézve sem függőlegesek, felső részük, ellentétben a kerekek dűlésével, befelé áll. A csapok ferdéire 100. ábra. Villáskerék
