Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
6. A súrlódás
■'isat'.rcncs fa kerékagyba vasból készült hüvelyt, perselyt, köznapi nyelven ,,puská”-t helyeztek. A szekerek kerekét kiesés ellen „lőcs”-csel biztosították. A kerekeknek a régi időben nem volt küllője, az égész kerék egyetlen fakorongból állott vagy deszkadarabokból, rézszegekkel rótták egybe, és vasabronccsal szorították össze (62. ábra). Az ókori Egyiptomban a kordáknak ilyen kereke volt. A harci kocsik kerekének már küllői voltak. Tut-ank-amon fáraó sírjában küllőskerekű .— aranyból készült — harci kocsit találtak. A küllős kerék rugalmasabb, könnyebb, ezért gyorsabban lehet az ilyen kocsival hajtani. Csilléket már a 16. században használtak a bányákban. Tömör fakeréken gördültek. A18. században azután egészen komoly formában felmerült: a kerék forogjon-e vagy a tengely. Akkoriban kezdték a sínen közlekedő jármüveket készíteni. Egy 1765-ből való metszeten például szénszállító kocsi látható az angliai Newcastle szénbányáiból. A magasan megrakott kocsit egyetlen ló vontatja sínen. A kocsi elülső kerékpárja küllős, a hátsó tömör. Azért tömör, mert a féktuskók ennek a kerékpárnak támaszkodnak, s a tömör kerék jobban ellenáll a nyomásnak, mint a küllős. A képen nemcsak az az érdekes, hogy 1765-ben már sínen vontattak, vagyis rájöttek, mennyivel kisebb a gördülő ellenállás sínen, mint a talajon, hanem főleg azért, mert a kocsi kerekei együtt forognak a tengellyel, a kocsiszekrényhez erősített csapágyakban. Ma a vasúti kocsik kerekeit izzó állapotban húzzák fel a tengelycsapra. Kihűlés után elválaszthatatlanul rászorul a csapra a kerék. így tehát a tengely együtt forog a kerékkel. A csapágyak mindig rugózottak. A rugók hordják a csapágytokot a megfelelő kenőberendezéssel. Korszerű vasúti kocsiknak golyóscsapágyas tengelyei vannak. A kocsikat laprugókkal, spirálrugókkal vagy vegyes rugózással látják el. A nagy gvorsvonati kocsiknak vegyes rugózása van. lézszeg 62. ábra. Ókori tömör jármükerék 111
