Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig
3. A reneszánsz mérnök a Hunyadiak korában (1446-1490). A Mátyás korabeli közlekedés, „könyvtechnika” és csillagászat „Pusztára épül tündérpalotája, Plutárkot érti és Cézárt csodálja Es elmereng olasz kéz remekén. ” (Juhász Gyula: Mátyás király) A magyarországi reneszánsz egyik alapvető jelensége a városok fejlődése, ami Mátyás uralkodása alatt teljesedett ki, de előkészületeiben és utóhatásaiban korábban is és később is nyomon követhető. A XV. század második felében nemcsak a királyi udvarhoz közel állók szellemi horizontja tágult, hanem más főuraké és főpapoké szintén, sőt a városlakó polgárság kulturális szintje is emelkedő tendenciát mutatott. A tudás perspektívát nyújtott, hiszen az íráshoz, olvasáshoz kapcsolódó ismeretek révén a hivatalnoki pálya akár a királyi kancelláriáig is elérhetővé vált egyes polgári származású világiak számára. A tudás mint perspektíva a technika területén is érvényre juthatott. A nagy építkezések járulékos folyamatai (tervezés, díszítőművészet, kőfejtés, anyagszállítás) számos előremutató technikai megoldás serkentői lettek. Az új megoldások jelentős része természetesen nem eredeti magyar elgondolás volt, hanem a fejlettebb nyugati civilizációkból átvétellel került Magyarországra. Az itáliai kapcsolatok különösen jellemezték a kort. Az Alpokon túl Magyarország volt az első ország, ahol a reneszánsz kultúra gyökeret eresztett. (A reneszánsz nem kis részben Mátyás felesége, a nápolyi királylány, Aragóniái Beatrix törekvései nyomán áramlott Magyarországra.) A XV. század közepén a nemzetközi technikai életben vezető szerephez jutottak az olasz mérnökök. Közülük a legkiválóbbak igen sokoldalúak voltak - nemcsak az építészethez értettek, hanem általában a haditechnikához is, sőt olykor-olykor még az orvostudományban is jártasságot mutattak. Nem egy esetben a hadjáratok tanult, művelt résztvevőjétől, a reneszánsz „hadmérnöktől" várták el - legalább az útmutatás 59
