Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

/

2. Építészeti és vízépítői munkák Zsigmond király idejében (1387-1437). A XV. századi („reneszánsz”) mérnök „anyagi megbecsülése”. A vegyészeti ismeretek néhány alkalmazása

„ Uram király, Zsigmond király! Nem oly divat már ma Nyíllal lőni, mint felséged Fiatal korába’.”

(Arany János: Rozgonyiné)

TTa9y Lajos halála után, átmeneti zavarokat követően, az öt évtizedig tartó ko/ m / ráesem nyugodt korszak, a Zsigmond-kor köszöntött Magyarországra. A tö/ ml rök terjeszkedés már egyre fenyegetőbb realitássá vált. A fél évszázad techjL ▼ nikai kultúrája bizonyos értelemben összefügg azzal, hogy a német-római császári címet is viselő Zsigmond olyan méltó reprezentációra törekedett, amely „nagyléptékű" építkezésekkel is együtt járt. A fejlődő és érett gótikának ebben a korszakában a királyi építkezéseket inkább az olasz, a főúri, főpapi és városi építkezéseket pedig a gyengülő francia hatás mellett az erősödő cseh és német hatás jellemezte.

A királyi építkezések sorában a budai királyi palotán jelentékeny kiegészítéseket hajtottak végre. Felépült az úgynevezett „Friss palota", amely megfelelt a korszak legfényesebb uralkodói igényeinek is. A Friss palota 1419-ben már készen állott, óriási római lovagtermével együtt. (Czagány 1966. 18.) A lovagterem hatalmas kötegpilléreken nyugodott. A csarnokszerű téralakítás lenyűgöző méretei egy életstílust sugalltak (15. kép). Az olasz, francia és német mesterek tarka sokaságából többen kiemelkedőek voltak - közülük talán a valószínűleg arrasi Péter, továbbá Manetto Ammannatini neve külön is említést érdemel. Munkásságukban a művészi és az építéstechnikai tudás valószínűleg még nem esett szét két pólusra. Mályusz Elemér következő sorai mindenesetre erről tanúskodnak. „Az építést vezető Péter királyi architector jelentős összeget, 200 aranyforintot kapott fizetésül 1420-ban. Művészi képességei-54