Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

15. kép. Hálóboltozatok XV. századi magyar templomokon

nek elismeréseként csakúgy, mint technikai jártasságáért" - olvashatjuk Mályusz Elemér könyvében a budai királyi palota továbbépítéséről szóló részleteknél. (Mályusz 1984. 245.)

Buda és Visegrád jelentőségének megnövekedésével a középkor második felében Székesfehérvár bizonyos értelemben veszített korábbi megkülönböztetett jellegéből, bár mint koronázó- és királyi temetkezőhelynek ekkor még töretlen volt a rangja. Ez utóbbiakat leszámítva azonban az igazán nagy, nemzetközi eseményeknek már csak olykor-olykor színhelye. A Zsigmond-korban viszont egyes értékelések szerint (például: Fitz 1957. 13.) átmenetileg mintha ismét nőne a város politikai súlya, mert zajlott itt néhány uralkodói szintű tanácskozás. Történtek Székesfehérvárott nagy építkezések is a Zsigmond-korban, bár léptéküket tekintve nem mérhetők a budaiakhoz. Az építtetők közül a legismertebbek egyike Scolari Fülöp (Ozorai Pippo). A székesfehérvári építkezéseknél Zsigmond király idejében többek között Manetto Ammannatini tűnt ki építészi ügyességével. Szakmai ismereteinek egy részét Brunellesco (vagy másként Brunelleschi) tanítványaként szerezte. (Mályusz 1984. 253.) Mestere volt a firenzei dóm híres kupolájának az alkotója.

A Zsigmond korabeli Buda a vízépítészeti létesítmények tekintetében is korszerű településnek számított. A vízépítészet vezetői külföldről érkeztek. Zsigmond király egyik vízépítő szakembere Steinpeck Hartmann volt, Nürnbergből. O tervezte és kiviteleztette a Vízi-bástyában (a mai Ybl Miklós téren) azt a vízszivattyút, amely a Du55