Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

1. Károly Róbert és Nagy Lajos kora. Építkezések, hadviselés és bányászat. Terepen végzett mérnöki munkák. Nagy7 Lajos pécsi egyeteme

„Ifjú Lajos király atyja trónján ide Urak és leventék szolgáltak körűié;

Budán székelt immár, az új palotában,

Mely tündéri fénnyel épült mostanában. ”

(Arany János: Toldi trilógia. Toldi szerelme. Első ének)

Az Arpád-ház kihalása (1301) után, a nápolyi Anjou-dinasztiából származó Károly Róbert uralkodása alatt az ország korábban veszni látszott egysége ismét erősödött. Ennek számos jele közül az egyik a technikával szoros összefüggést mutató gazdaságban jelentkezett. A politikai és gazdasági széttagoltság helyébe lépett egy viszonylagos rendezettség, és ez a középkori magyar állam haladását szolgálta. Az Anjouk (anzsuk) korának jelentős pozitív vonása az ország gazdasági fejlődése. Károly Róbert (1308-1342) és fia, I. (Nagy) Lajos (1342-1382) uralkodásának évtizedeiben a viszonylagos belső rend a városi élet fejlődésének is kedvezett. A városi telepítéspolitikában és a gazdaságpolitikában vezető szerepe volt Károly Róbert tárnokmesterének (kincstárnokának), Nekcsei Demeternek (?-l 338, a Nekcsei Biblia néven ismert híres kódex készíttetője). Nekcsei tárnokmester sok olyan fontos kérdésben döntött, amelyek meghatározták a középkori Magyarország városképét. Többek között Buda, Kassa, Kolozsvár, Pozsony és Sopron városok piacterein emelkedtek gótikus dómok és városházák. Szembeötlő jellegzetességük volt a karcsú, támpilléres torony és a csúcsíves, színes ablak.

Az Anjou-kor bevezetője annak a mintegy két évszázadig tartó folyamatnak, amelynek eredményeként Buda vitathatatlanul az ország legjelentősebb városává (egyben a király székhelyévé) fejlődött. A város életében új szakasz kezdődött azzal, hogy

45