Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig
az Anjouk már a század első harmadában megkezdték az István-vár, illetve a déli István-torony építtetését. „Építője, névadója - mint azt Zsigmond királynak egy 1 434. évi oklevele említi - ... Anjou István herceg volt, Lajos királynak 1354-ben meghalt öccse." (Zolnay 1986. 58.) Az István-tornyot a Várhegy fennsíkjának legdélibb sziklacsücskére építették a kor ügyes szakemberei. (Az István-várat és a tornyot magában foglaló déli palotamagot akkor kezdték erőteljesen bővíteni, amikor I. Lajos király véglegesen áthelyezte az udvarát Visegrádról Budára.) Néhány adat a királyi építkezések irányítóiról ismert ebből a korból. Budán „János kőfaragó mester" vezette a munkát, aki 1 365-ben kapott uralkodói házadományt a királyi kőházak építéséért. (Bertényi 1987. 257.) Az 1 350-es években „Konrád mester, óbudai polgár" irányította Erzsébet királyné építkezéseit. A Képes Krónika, az egyik legjelentősebb Anjou-kori illusztrált kódexük, építéstechnikai adatokat is tartalmaz. Az egyik miniatúra Szent László monostorépítési elhatározásának szöveges részleteit illusztrálja a váradi monostor építésének megörökítésével, de maga a munkafolyamat feltehetően egy XIV. századi építkezést ábrázol. A képen kőemelés látható daruval, csigával, fogóvassal. Az előtérben egy mészoltási munkaművelet figyelhető meg. (Bertényi 1987. 262.) A korszak egyik építészeti alkotása Kassán a történelmi Magyarország talán legszebb gótikus temploma. Építése átnyúlik a következő korszakokba, hiszen közel egy évszázadig építették - a munkálatok elindítása azonban Anjou-kori esemény. A kivitelezést 1380 körül kezdték meg. (1906-ban itt a kassai székesegyházban helyezték el II. Rákóczi Ferenc fejedelem Rodostóból hazahozott hamvait.) Az Anjou-kor nagyobb építészeti vállalkozásai, mint amilyen például a kassai templom is volt, életre hívták az úgynevezett építőpáholyokat. A román kori építkezések többé-kevésbé alkalmi műhelyeivel szemben a gótika építőpáholyai szervezettebbek, tagoltabbak voltak, a mesterek között a korábbinál nagyobb specializálódás is megindult. Azok a közép-európai tanultságú mesterek, akik a kassai Szent Erzsébet-templomon dolgoztak, megfordultak a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom építkezésein is. Az erdélyi gótikának ezt a legmonumentálisabb alkotását a XIV. század harmadik negyedében kezdték el építeni. Keretház nélküli, háromhajós csarnokelrendezésével a kolozsvári templom jól mutatja a XIV. századi magyar gótika sajátosságait. Befejezése a főkapu felirata és címere alapján feltehetően már a Zsigmond-korra esett. A nagy építkezésekben az említett városok mellé felzárkózott még néhány olyan város is, amelyek főként a külkereskedelmi útvonal közelségének köszönhették fejlődésüket. Ilyenek voltak Bártfa, Brassó, Nagyszombat, Szeben stb. A magyar kultúrtörténetet tekintve kiemelkedik a sorból Nagyszombat, Nagy Lajos király kedvelt tartózkodási helye, ahol a századunkat is megért plébániatemplomot ő kezdte el építtetni. (A nemzedékeken át fennállt hagyomány szerint e város emléktáblával megjelölt egyik házában hunyt el Nagy Lajos király 1 382. szeptember 11 -én.) Századok múltán, 1635-ben ez a város ad majd otthont Pázmány Péter egyetemalapításának, miután az északra felszorult magyar szellemi élet kinőtte a korábbi akadémia és még korábbi városi, káp-46
