Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

méteres hullámhosszon folyt. A kép itt még természetesen kezdetleges minőségű és fekete-fehér volt.

A színes televízióra újabb évtizedet kellett várni. A magyar közvélemény a színes televízió feltalálását általában a II. világháború utáni évekre teszi. Nem így van! Goldmark C. Péter (Goldmark Péter Károly; 1906-1977) találmányát, a színes televíziót 1940-ben mutatta be az amerikai Columbia Broadcasting System. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 277.) Goldmark a századelőn külföldre került sikeres magyar tudóscsoport egyik legkiválóbb tagja volt. Sikereit először Bécsben és Berlinben, majd Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban érte el.

A vizuális, képi élmény nyújtásában a televíziózás előtt nagyobb szerep jutott a filmszínháznak, azaz a mozgóképvetítőnek, vagyis a mozinak. Az első mozgóképszínházat, az „lkonográf"-ot 1896. június 13-án nyitották meg. Egyik látványossága volt ez a millenniumi rendezvényeknek. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 274., 275.) A mozifilmek a századforduló éveiben még hang nélküli, úgynevezett „némafilmek" voltak.

Az előbb említett Mihály Dénes sokat foglalkozott a hangosfilm készítésével is, és 1914-től kísérletezett fényerősség-változáson alapuló berendezéssel.

Mint korábban említettük, a villamos erőgépek megjelenése ellenére a századfordulón a gőzgépek (pontosabban a dugattyús gőzgépek) „rangja" még töretlen volt. A villamos erőgépek mellett a fejlődés egy másik útja (vasúton, vízen és közúton egyaránt) a belső égésű erőgépek irányába mutatott. Az erőgépek történetében a XIX. század utolsó harmadának nagy eredménye, hogy tökéletesedtek azok a megoldások, amelyekkel a tüzelőanyagot a motor hengerében égették el.

1879-ben Csonka János elkészítette az első magyar gázmotort, amelynél azonban a motorban lejátszódó folyamatok igazi mibenléte még nagyrészt tisztázatlan volt.

Fontos előrelépés volt Bánki Donát (1859-1922) gépészmérnök, műegyetemi professzor szabadalma 1894-ben, amely a benzinmotorok hatásfokát jelentősen növelte. A hatásfok nagyobb sűrítéssel (kompresszióval) növelhető, ez azonban a keletkező nagy meleg következtében nem kívánt öngyulladást okoz. A korai gyújtást Bánki víz befecskendezésével akadályozta meg. A használható vízporlasztásos, nagy kompreszsziójú Bánki-motor 1898-ban készült el, és az 1900-as világkiállításon díjat nyert.

A kiállítást ismertető könyvben a Bánki-motorról a következőket olvashatjuk. „A gőzgépek mellett jelentőségükhöz mérten a benzin- és petróleummotorok is szépen voltak képviselve. Ezek közt első helyen említendő a Bánki-féle 50 HP és egy 12 HP vízbefecskendezéssel működő benzinmotor... A Bánki-féle motor egyébként egy egyszerű 4 ütemes benzinmotor, a rendes benzinmotornál 2-3-szorta nagyobb compressióval, belső vízhűtéssel, a mi a nagy compressio okozta korai gyújtások megakadályozása czéljóból szükséges ... teljes terhelés mellett 250 gramm benzint fogyasztott óránként és lóerőnként." (Magyarország a párisi világkiállításon. 1900. 103.)

A nagy kompressziójú, vízporlasztásos Bánki-motor elvét később a repülőgépmotoroknál sokáig hasznosították. „Ha ezekről a motorokról beszélünk, nem szabad meg294