Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

Sokáig nem tudta a közvélemény, hogy a tehetséges tervezőnek, Feketeházy Jánosnak (1842-1927) a nevéhez fűződik a szegedi közúti Tisza-híd terve is. Miután ebből a Tisza-híd tervből magánszemély pályázókat kizártak, Feketeházy a tervét vállalkozó cégeknek ajánlotta fel, biztatva azokat, hogy pályázzanak vele. Magyarországon a felkínált lehetőséget mindenki elutasította, így lett a „megajándékozott" a párizsi Eiffelcég. A Feketeházy-féle tervvel Gustave Eiffel megnyerte a pályázatot, és elnyerte a francia cég a megbízást a kivitelezésre is. Sok szegedi még ma is büszkén vallja, hogy a város Tisza-hídjának terve a világhírű Eiffel-torony alkotójának nevéhez fűződik. A híd 1883-ban készült el, a tervezésével kapcsolatos igazságot pedig kereken 50 év múlva, 1 933-ban tárta a nyilvánosság elé Lósy-Schmidt Ede, a mérnöki tudományok történetének kitűnő kutatója. Feketeházy János életének érdekes epizódja egyben tragikus is. Neve a szegedi Tisza-hídra csak a halála után, 1935-ben került fel! (Palotás stb. 1987. 114.) Az említett híd volt a Tiszán az első állandó közúti híd.

Visszatérve a Dunához, az ezredéves évfordulót tehát már három fővárosi közúti Duna-híd köszöntötte: a Széchenyi Lánchíd, a Margit híd és a Ferenc József híd. 1 898 és 1 903 között épült meg a negyedik, az Erzsébet híd (a régi változata), amely 1 926- ig a világ leghosszabb lánchídja volt. (Az elsőséget 1926-ban a braziliai Florianopolisi lánchíd vette át.) A tervezést és a kivitelezés irányítását az akkoriban működött „Duna-hídépítő Osztály" kitűnő mérnökei végezték: Czekelius Aurél, Gállik (Dömötör) István, Beke József. A tervezés építészeti részén Nagy Virgil dolgozott. Főleg elméleti munkásságával jelentős szerepet vállalt a tervezésben Kherndl Antal (1842-1919) akadémikus, műegyetemi professzor. Kherndl tervezést megalapozó, híres tanulmánya 1 895-ben jelent meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében „A többtámaszú gerendáknak és a többnyílású függőhidak merevítőgerendáinak grafikai elméletéről" címmel. A vasszerkezetek részletterveinek elkészítését a MA VÁG hídosztályán Jurkinyi Jenő vezette - ugyancsak a MÁVAG-ban történt a vasszerkezeti (folytacél) elemek gyártása is.

Újdonság volt, hogy acélból készültek a híd pilonjai. (A pilon a függőhidaknál a láncot vagy kábelt tartó oszlop.) A 290 méter nyílású, 374,4 méter teljes hosszúságú, régi Erzsébet lánchíd 1945-ben a háborús események során semmisült meg. (1964-ben építették újjá, de nem lánchídként, hanem kábelhídként, Sávoly Pál tervei szerint, aki ezért a munkáért 1965-ben Állami Díjat kapott.) (58. kép.)

Az előbb említett fővárosi Duna-hidakon közúti forgalom zajlott. (A budapesti déli összekötő vasúti hidat 1 877-ben adták át.) Bár a vasutak építésével az útépítésben általában átmeneti visszaesést lehet tapasztalni, mégis 1867-től az útügyekben is némi fejlődés mutatkozott. Hasznosaknak bizonyultak e tekintetben az 1877-ben felállított államépítészeti hivatalok. Az utak mérnöki tervezéséről és a kivitelezések mérnöki irányításáról azonban még a dualista korszak derekán is viszonylag kevés az adat. Mintha az „útmérnökség" a mérnöki munka perifériájára szorult volna, ami azonban teljes stagnációt természetesen nem jelentett. 1890-re új közúti törvény is született, és ettől

280