Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

körüli Magyarországon. A korszerű tervezés felé először a magánépítkezés fordult, a lakásépítés nagyobb mértékű vállalását a kormányzati szervek ekkor még nem tekintették feladatnak. Néhány művészileg értékes családiház-terwel szerepelt a két világháború közötti Magyarországon Vágó József (1877-1947), aki a genfi népszövetségi palotának is egyik tervezője volt. A középítkezés megközelítően sem volt olyan nagy arányú mint a megelőző század végén, néhány kiemelésre méltó példa mégis kínálkozik. A kitűnő sportépület-tervező mérnök (és úszó) Hajós Alfréd (1 878-1 955) modern középülete, a margitszigeti fedett uszoda, 1929 és 1931 között épült. Hajósnak vidéken is több sportlétesítménye épült, többek között a kaposvári, a pápai, a győri strandfürdők, illetve sportuszodák.

Anyagszerűségben újító építészmérnök volt Rerrich Béla (1881-1932), aki Lechner mázastégla- és Lajta nyerstégla-felhasználásának analógiájára klinker-architektúrával próbálkozott. Rerrich egyik pályadíjas terve a szegedi Dóm-templom előtti árkádos tér (1 929-1 930). A püspöki és egyetemi épületek egységbe foglalására készített terv megvalósítása klinkeranyaggal. egyes kritikusok szerint, túlságosan komor jellegű.

Az előzőekben a Parlamentről és a Királyi Palotáról úgy beszéltünk, mint fővárosunk Duna menti városképi súlypontjairól. A Duna vonalában nem kevésbé városképi meghatározók a hidak. Pesten és Budán a dualizmus korát még ugyanaz az egy állandó híd köszöntötte, amelyik 1849-ben lett készen. A Széchenyiről elnevezett Lánchídnak majdnem három évtizedig nem akadt párja. A kiegyezés 10 éves évfordulójára azonban Budapesten már két állandó jellegű közúti hídon folyt a forgalom. 1 876. április 30- án megnyitották a budapesti Margit hidat. A terv és a kivitelezés egyaránt francia munka volt. A középen elhelyezett széles mederpillér lehetővé tette, hogy 1899-1900-ban megépülhessen a Margitszigetre vezető szárnyhíd. A „főhidat" és a szárnyhidat egyaránt rácsos főtartókkal építették. Megint hosszabb szünet következett, a két híd egyelőre ki tudta szolgálni a folyamon átkelő forgalmat.

A századforduló körüli évek nagy „Duna-hídépítéseinek" nyitánya az 1 893-94-ben lebonyolított pályázat volt. A Fővám téri Duna-hídra (amely ma a Szabadság híd nevet viseli) a nyertes pályázó Feketeházy János lett. Az eredetileg Ferenc József hídra keresztelt létesítmény 1 896-ra, a millenniumra meg is épült. Feketeházy általános terve és pályamunkája alapján a részleteket a „Duna-hídépítő Osztályon" többek között Czekelius Aurél, Gállik (Dömötör) István, Beke József végezték el. A MA VÁG hídosztályán Jurkinyi Jenő volt a vezető mérnök.

A Ferenc József híd építésének történetéről könyvet is írtak, amelyben a híd anyagairól a következőket olvashatjuk.

„2. Vasszerkezet. A vasfelszerkezethez felhasznált összes hengerelt és kovácsolt vasalkatrészek a bázikus Martin-féle eljárás szerint készített folyasztott vasból, a szerkezeti talpsaruk öntött Martin-aczélból, a vasszerkezet mindkét végén alkalmazott ellensúlyok, valamint a korlátpárkányok öntött vasból, a pillérkapuzatokon alkalmazott turulmadarak, toronygombok és címerek pedig bronzból állíttattak elő." (Czel<elius, Szántó 1896. 19.)

279