Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

56. kép. A legnagyobb magyar mérnökök egyike: Bánki Donát (1859-1922) gépészmérnök, műegyetemi professzor

att ez a terv sem valósulhatott meg. Az előremutató - csaknem látnoki - gondolat azonban később is, többször fel-felbukkant.

A kisebb energiaátalakításokhoz vízikerekeket használtak, a vízi erőművek erőgépe azonban már a tudományos alapokon tervezett vízturbina. A századforduló utáni években a vízi energia hasznosításában egyre inkább kezdtek figyelni a kis és közepes esésű vízfolyásokra. Ilyen esetekre azonban igazán alkalmas turbinatípus nem volt. Bánki Donát szerkesztett ehhez megfelelő géprendszert, amelyet 1917-ben ismertetett. A Bánki-turbina „kerékkoszorúján a víz kétszer lép át, miután a kerékdob belsejét átszelte". (Halmos 1983. 72.) A Bánki-turbina igazi jelentősége abban állt, hogy nagyon alkalmas volt a vízikerekek helyettesítésére. Magyarországon az 1895-ös statisztika szerint 22 674 vízikerék működött - jelentős részük lisztőrlő malmot hajtott. A vízikerék hátránya, hogy benne az energiaátalakulás hatásfoka általában rossz, nagy helyet foglal el és lassan forog.

A „Bánki Donát Emlékkönyvben" Máttyus Sándor gépészmérnök adott érdekes összehasonlító jellemzést a Bánki-turbináról. „... a 20-as években alkalmam volt látni

269