Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

dasági tanintézetet is átalakították akadémiává. Az 1906 utáni öt gazdasági akadé­mia anyagi ellátottságában viszont olyan nivelláció érvényesült, amely rontotta az óvári akadémia működési feltételeit. (Ladányi 1969. 135.) Továbbra is tanintézeti ka­tegóriában - tehát nem akadémiaként - működött a Kertészeti Tanintézet, de az állat­orvosi képzés nagyobb perspektívának nézett elébe. Az állatorvosi tanintézet (amelyet korábban már említettünk) 1890-ben 4 éves akadémia lett, majd 1899-ben már közép­iskolára épülő főiskolává vált. 1903-ban elnyerte a doktoráltatás jogát, 1917-ben pe­dig a „választott rektorság intézményét". (Ladányi 1969. 130.) Az Állatorvosi Főisko­la egyenletes fejlődése tehát a dualizmus korának második felében megvalósult. Amikor a XIX. század végi magyarországi tudományos technikáról, illetve annak fel­sőoktatási hátteréről beszélünk, akkor általában két nagy centrumot szokás megemlíte­ni. Az egyik az 1 735-től fokozatosan kifejlődött Selmecbányái bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatás, a másik pedig a M. Kir. József-Műegyetem. A teljes kép azon­ban ennél jóval összetettebb. Számos olyan eredmény született a tudományegyetemeken is, amelyek a többnyire megfigyelhető „áttételek" nélkül, közvetlenül a technikai gyakorlat részévé váltak. (Ilyen pl. Eötvös Loránd torziós ingájának alkalmazása az olajkutatásban.) (A torziós ingát Eötvös eredetileg elméleti fizikai kérdésekkel kapcsolatban, tömegek vizsgálatára használta.) A magyarországi technikatörténet a tudományos technikával összefüggésben vi­szonylag ritkán hozza előtérbe a kolozsvári tudományegyetem szerepét. Pedig itt is nemegyszer a technikai igények inspirálták a tudományt, vagy éppen fordítva, a tudo­mány eredményei lendítettek a technikai gyakorlaton. A kolozsvári egyetem eszméje a XIX. század második felében nem volt újdonság. A XVI. században itt alapította meg Báthory István a Báthoryakról elnevezett egyetemet, amelyet azonban II. József lyceu­­mi rangra fokozott le, majd 1851-ben még a lyceum is főgimnáziummá alakult át. A korábbi egyetemből vált ki az orvos-sebészi intézet és a kir. jogakadémia, mely két in­tézmény együtt lett csírája egy újabb egyetemalapítási elképzelésnek. A dualizmus ko­ri Magyarország második tudományegyetemének megnyitásáról a „Magyarország tör­ténete" című munkában a következőket olvashatjuk: „Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a magasan szakképzett értelmiség iránt felmerülő mennyiségi igények kielégítésére az egyetlen budapesti egyetem nem elégsé­ges. 1 872-ben tehát Kolozsvárott létrehozták az ország második tudományegyetemét jogi, bölcsészeti, orvosi és külön természettudományi karral, de hittudományi kar nél­kül. Az egyetem az egyidejűleg megszüntetett nagy múltú jogakadémia és a régi, csu­pán seborvosokat képző orvostani intézet meglehetősen szegényes bázisán indult." (Magyarország története 1848-1890. 1407., 1408.) A természettudományokat is ma­gában foglaló kar teljes szakirányultsága pontosabban fogalmazva matematikai és ter­mészettudományi volt. Az egyetemi karok létrehozása nagyot lendített Erdély kulturális helyzetén. Erezhető volt ez az ottani könyv- és folyóirat-kiadáson csakúgy, mint a tudományos, kulturális 259

Next

/
Oldalképek
Tartalom