Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
társulatok működésében. Kolozsváron 1882-ben jelent meg az első magyar nyelvű kémiai tudományos folyóirat, a „Vegytani Lapok". Elindítója Fabinyi Rudolf volt. (Magyar nyelvű kémiai könyvek korábban is megjelentek: Nyúlás Ferenc: „Az erdély országi orvos vizeknek bontásáról közönségesen" Kolozsvár, 1800; illetve Kováts Mihály: „Chémiai, vagy Természet titka" Buda, 1807.) Külön figyelmet érdemel, hogy a bölcsészeitől független matematikai és természettudományi kar az 1870-es években még egész Európában is ritkaságszámba ment. „Trefort Ágoston, az új miniszter, már szept. 17. (az évszám: 1872 - a szerző) csakugyan benyújtotta javaslatát, melyben a theol. kart elejtette, hanem a negyedik kart úgy alkotta meg, hogy a mathem. és természettudományok számára a bölcsészetiektől független kart állított, a mivel idáig egész Európában csak a tübingai egyetem dicsekedhetett." (A felső oktatásügy ... 1896. 250.) Itt a matematikai és természettudományi karon habilitálták magántanárrá Károly Iréneusz József (1854-1929) premontrei kanonokot, aki Erdélyben felszerelte Magyarország első gyógyászati röntgenlaboratóriumát. Károly foglalkozott Nagyvárad villamos világításának problémájával, tervei szerint hasznosították volna a környékbeli Jád-patak vizét. Károly erdélyi működésének egyik fénypontja volt, hogy 1895-ben bemutatta kísérleti drótnélküli távíróját. A fakultás egyik legkitűnőbb professzorának az erdélyi származású, Kolozsvárott végzett Vályi Gyulát tekinthetjük. Szaktudásának, felkészültségének egyik jellemzője, hogy a matematikai és természettudományi kar fennállásának első húsz évében a kar doktorai közül egyedüi Vályi volt az, aki matematikából magántanári habilitációt kapott. (A felső oktatásügy ... 1896. 390.) Munkásságát azért helyezzük az erdélyi tudományos technika középpontjába, mert sajátos szakmai típus annyiban, hogy a természettudományos megközelítés felől közvetlenül, gyakorlatilag alkalmazható technikai eredményekig jutott el. A kolozsvári egyetemi évek után különösen két tanárának, Réthy Mórnak és Martin Lajosnak a közbenjárására külföldi ösztöndíjat kapott a berlini egyetemre, ahol a kor legkiválóbb matematikusait és fizikusait (pl. Kirchhoffot) volt alkalma hallgatni, négy féléven át. Kolozsvárra történt hazatérése után pályája gyorsan ívelt felfelé. „Visszatérve Kolozsvárra, ő is bekapcsolódott Martin Lajos professzornak a legjobb hatásfokú hajó-, valamint légcsavar megtervezésére irányuló vizsgálataiba. Ennek a műszaki kérdésnek a tanulmányozása végül is egy jelentős matematikai probléma, a másodrendű parciális differenciálegyenletek elméletének komoly továbbfejlesztését tette szükségessé. Ebből a témakörből született 1 880-ban megjelent doktori értekezése, mely nemzetközi érdeklődést váltott ki" - írta Weszely Tibor. (Weszely 1987. 124.) 260
