Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
feltételrendszere, sem a hallgatók előképzettsége nem volt kifogástalan. az 1952/53. tanévben pl. az I. évre felvettek 39,7%-a közepes vagy annál gyengébb érettségivel rendelkezett." (Ladányi 1986. 42.) Sokatmondó az a statisztikai adat is, mely szerint: „1951-ben például a nappali tagozaton a felvételi keretszám 13 115 fő volt, a középiskolák nappali tagozatán viszont mindössze 14 886-an végeztek." (Ladányi 1986. 42.) Bár az előzőek a felsőoktatás egészére vonatkoznak, ezen belül a műszaki felsőoktatás még az átlagosnál is nehezebb helyzetben volt. Az említett „Gazdasági és Műszaki Akadémiára" érettségi nélkül is be lehetett jutni. Egyes esetekben a diplomaszerzés elsődlegesen politikai kérdéssé vált - a tudás mint feltétel átmenetileg háttérbe szorult. A dualizmus korától számottevően átrendeződött a mezőgazdasági oktatás is. Sok új intézmény nyitotta meg kapuit, a régiek közül pedig nem egy új „státus"-t, ezzel együtt új feladatokat kapott. A kiegyezést követően igen hamar, 1868-ban megindult a képzés például a debreceni gazdasági iskolában csakúgy, mint hamarosan az ország egyéb körzeteiben. A mezőgazdasági tudományok akkor már régóta honosak voltak: például az 1797-ben alapított keszthelyi, majd az 1818-ban alapított magyaróvári gazdasági iskolában. A keszthelyi Georgikon utódintézménye 1850-től csupán részlegesen indult meg. A teljesebb működés csak 1865-ben kezdődött, és tartott 1944- ig - ez volt a Keszthelyi M. Kir. Gazdasági Tanintézet korszaka, amelyen belül 1906 és 1944 között Gazdasági Akadémiaként működött az iskola. 1945-ben Mezőgazdasági Főiskolává alakult, majd ezt követően néhány évig a Budapesti Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Osztálya nevet viselte. Ezek az átalakulások azonban már az iskola új otthonában történtek, ahová az átköltözést 1897-ben bonyolították le. A múlt század végén Keszthelyen a mezőgazdasági gépi technika is virágzott. Ez országosan szintén a fellendülés korszaka. „A magyar mezőgazdaság gépesítésének előrehaladása az 1867 utáni évtizedekben igen számottevő. 1872 és 1895 között 22- szeres volt a gőzekék, 3,7-szeres a gőzlokomobilokkal hajtott cséplőszekrények, 14,6- szeres a járgányos cséplőgépek, 6,6-szeres a vetőgépek, 2,7-szeres az arató- és kaszálógépek számának növekedése." (Magyar Tudomány 89/10-11. 830. Orosz.) A gőzekékből a darabszám 1872-ben 7, 1885-ben másfél száz körüli, azonban ez a szántási mód viszonylag drága és nehézkes volt. A '90-es években megjelent benzinmotoros traktorokból viszont 1915-ben már közel 10 ezer működött. A kezdetben külföldről behozott erőgépekkel Ováron jelentős tancélú kísérleteket végeztek. Itt, a Moson vármegyei Magyaróváron, a Kühne Mezőgazdasági Gépgyárban készült el 191 2-ben az első magyar traktor. Nem sokat késett az állattenyésztés érdekeinek felismerése sem: 1875-ben állatorvosi tanintézetté alakult az 1 786-ban felállított állatgyógyintézet. (A Kereskedelmi Akadémia már korábban, 1857-ben megnyitotta kapuit.) 1906 az agrár-felsőoktatás reformjának éve volt. 1906 előtt egyetlen akadémia, a magyaróvári működött. Ennek képzési idejét 3 évre emelték, majd a másik négy gaz258
