Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

tek fel, de bekerülhettek más főiskolai vagy akadémiai végzettség birtokában lévő szakemberek is. (A közgazdasági osztályon a szabályzatok szerint a doktori fokozat is elnyerhető volt.) A közgazdasági mérnöki oklevél alapja azonban leggyakrabban természetesen a „technikai" mérnöki oklevél volt: mérnöki, gépészmérnöki, építészi, vegyészmérnöki, bányamérnöki, fémkohómérnöki, vaskohómérnöki és erdészmérnöki.

A mérnöki hivatást és a mérnökképzést a két világháború közötti Magyarországon is számos új intézkedés befolyásolta, és igazította a változó élet változó követelményeihez. A hazai törvényalkotásban az 1934. évi X. te. 9. § ismét körülhatárolta a mérnök fogalmát. (A jogszabály általában is foglalkozott a mérnöki rendtartás kérdéseivel.) Ez a törvénycikk visszautalva az 1923: XVII. te.-re, a mérnöki tudományok valamely ágazatáról szólva szintén mérnöki, építészmérnöki, gépészmérnöki, vegyészmérnöki, bányamérnöki, kohómérnöki és erdőmérnöki szakterületeket, illetve egyetemi osztályokat említ. Az egyetem azonban már nem a korábbi struktúrájú mérnökképző intézmény, hanem egy új „gigantikus" felsőoktatási szervezet. Az 1934. évi X. törvénycikkel ugyanis létrehozták a „Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem"-et, amely magába olvasztotta a következő intézményeket: Magyar Királyi József Műegyetem, budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar, Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, soproni Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola. (1920-ban előbb a 272/1920. M. E. rendelet, majd az 1920: XXXI. te. intézkedett arról, hogy a budapesti tudományegyetemen egy külön egyetemi kar, a Közgazdaságtudományi Kar létesüljön. Bár ez a kar csak ideiglenes szervezettel működött, a megalakulásával mégis egy sajátos „parallel helyzet" állt elő: közgazdasági képzés folyt a műegyetemen is és a tudományegyetemen is.) Az új egyetem (közismert nevén továbbra is műegyetemként) öt tudománykarra tagozódott: mérnöki és építészmérnöki kar, gépész- és vegyészmérnöki kar, bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar, mezőgazdasági és állatorvosi kar, közgazdaságtudományi kar. Mindegyik karon két-két osztályt létesítettek. A bánya- és kohómérnöki osztály alkotott egy szervezetet, a közgazdaságtudományi karon belül pedig a közgazdasági és kereskedelmi osztály, illetve a közigazgatási osztály működött. A többi osztály elnevezése a karok elnevezéséből értelemszerűen adódott. (Corpus Juris. Országos Törvénytár 1934. 62.)

A törvénycikk 16. §-a értelmében doktorrá avatásra és egyetemi magántanárrá képesítésre 1934. július 1. után a tudományegyetemeken kívül csak a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt jogosult. A Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről szóló 1920: XXXI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyekről az említett 1934. évi X. törvénycikk rendelkezett, hatályon kívül helyezték.

A műegyetem elnevezése az 1934-ben felvett „Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem"-ről 1946-ban „József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem"-re változott, majd 1948-ban az újabb név „József Nádor Műszaki Egyetem" lett. 1949-ben ismét változás történt - ekkor lett az intézmény Budapesti Műsza253