Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
ki Egyetem. A mezőgazdasági és állatorvosi képzés 1 946-ban, a közgazdaságtudományi képzés pedig 1948-ban került ki az egyetemről, és kapcsolódott egy-egy új felsőoktatási intézményhez. Az 1949/50. tanévben alakult meg - immár a sok névváltoztatás után a Budapesti Műszaki Egyetemen - egy új kar, a Villamosmérnöki Kar. (A Budapesti Műszaki Egyetem évkönyve 1964/65. 22.) 1949-ig, az önálló villamosmérnöki kar megalakulásáig tulajdonképpen minden magyar villamosmérnök formailag gépészmérnök volt, mert elektrotechnikára a gépészmérnöki karon belül lehetett szakosodni. Az 1 949. év a vegyészmérnöki szakterületen is extenzív fejlesztést hozott. A nehézvegyipart a háború utáni években a hivatalos magyar politika átmenetileg a középpontba emelte, csakúgy, mint a nehézgépipart és még több más ipari ágazatot. Az erre kiszemelt régiók egyike Veszprém és környéke lett. „A Veszprémi Vegyipari Egyetem, mint a Budapesti Műszaki Egyetem egyik kihelyezett kara, 1949 szeptemberében kezdte meg működését" - olvashatjuk az egyetem jubileumi évkönyvében. (Jubileumi évkönyv, Veszprém 1974. 1 1.) Ez a kar a nehézvegyipari kar nevet viselte, és ebből alakult meg 1951 őszén az önálló veszprémi egyetem. Az új kar, illetve egyetem Veszprémbe telepítését azzal indokolták, hogy a város környékén több vegyipari üzem működött, amelyekben garanciát láttak az elméleti oktatás gyakorlati kiegészítésére. Ugyanakkor részben az egyetemtől várták a Dunántúl további iparosításának előmozdítását. Az egyetemi kar, illetve az önálló egyetem első vezetője Polinszky Károly oki. vegyészmérnök, egyetemi tanár lett. A második tanévben a felveendő hallgatók létszámát már közel 250 főben állapították meg. Az irreális létszámelőírások később mérséklődtek. A veszprémi egyetem először 1953-ban bocsátott ki diplomás mérnököket. (Jubileumi évkönyv, Veszprém 1974. 38., 40.) De térjünk vissza Budapestre! A mérnöki és építészmérnöki képzésből 1952-ben kialakult önálló egyetem, az Építőipari Műszaki Egyetem később Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre változtatta a nevét. Ez utóbbi egyetem és a visszamaradó karok alkotta Budapesti Műszaki Egyetem az 1960-as évek végén ismét egy egyetemmé integrálódott Budapesti Műszaki Egyetem néven. Az 1951-ben megindult hadmérnökképzés (külön hadmérnöki karon) mindössze 6 évig folyt, 1957-ben megszűnt. Az említett, 1 952-es egyetemszétválást tanulságai miatt érdemes részletesebben is szemügyre vennünk. A műegyetem kettéosztásának kérdésében erősen megoszlott a professzori kar véleménye. A kétfelé válás ellenzőinek táborából az egyik markáns egyéniség Csonka Pál professzor. (A szétválás végül mégis megtörtént, létrejött a két intézmény: a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem.) A direkt módszerekkel végrehajtott, felülről vezérelt egyetemosztódás része volt az 1950-es évek látványos tévedéseinek - bizonyíték rá az újraegyesítés utáni stabilitás is. A kultúrpolitikai tévedések ellenzőinek azonban - élükön Csonkával - sok viszontagságot kellett átélniük. Kultúrpolitikai tévedés volt az is, hogy a képzésben a tudáson kívüli mellékes körülmények nemegyszer fő szempontokká magasodtak, vagy legalábbis törekvések mutatkoztak erre. Mintha a XX. század derekára a mérnöki hivatás átme254
