Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

oklevelek megszerzésének lehetősége ezt követően körülbelül 20 éven keresztül szünetelt Magyarországon. (Formailag az ipartanodát és az Institutumot egyesítették, de úgy, hogy az előbbihez csatolták hozzá az utóbbit, és így az egyesített intézmény nem lett egyetemi rangú. Az egyesített intézmény székhelye, csakúgy, mint a korábbi ipartanoda székhelye, Buda lett.)

A mérnökképzés tekintetében tehát két évtizednyi kiesés hátráltatta a hazai technikai fejlődést. 1 850-től elkezdődött egy csaknem negyedszázadig tartó küzdelem, amelynek célja az egyesített intézmény műegyetemmé fejlesztése volt. A küzdelemben a magyarországi mérnöki munka tudományos megalapozottságának erősítéséért különösen sokat tett Eötvös József báró (Buda, 1 81 3. szeptember 3.-Pest, 1 871. február 2.), vallás- és közoktatásügyi miniszter. Nem tartozik ugyan a vizsgált korszakunkhoz, mégsem érdektelen rövid kitérőben megjegyezni, hogy Eötvös már első minisztersége idején gondolt a technikai tudományok magasabb szintű művelésére.

Több cikk is felhívta a miniszter figyelmét az ipartanodái képzési szint további emelésére. Ilyen természetű írások jelentek meg a „Reforméban. „Végül. - Az egyetem eddig négy (hittani, orvosi, jogi és bölcsészeti) karból állott; a mérnöki (nem tudom miért?) a bölcsészetihez számíttatott; ... az ipartanoda sem az egyetemhez, sem a gymnasiumhoz. ... a sebészek és gyógyszerészek az orvosi karnak kiegészítői..." - írta Verebi Lojola, célozva arra is, hogy az orvosi karhoz hasonlóan az ipartanodái profil szintén lehetne kiegészítője egyetemi karnak. (Reform 1848. 12. Nyárhó' 14. 59.) Verebi az egyetemi szerkezettel kapcsolatos problémáit azonban elsődlegesen a képezdék - óvónövendéki képezdék - és egy nevelési kar ügyében vetette fel.

Az ipartanodái tanárok egy részének már az 1 840-es évek második felében az volt az elképzelése, hogy az ipartanoda műegyetemmé fejlődjön. Szögi László erről a következőkben számolt be. „A tanárok javaslataikkal jó helyen kopogtattak. Eötvösnek 1 848 tavaszán és nyarán tett intézkedései jelezték, hogy a későbbiekben e tervek nem maradtak volna papíron. Csupán 1848 júniusa és augusztusa között összesen 4920 forintot utaltak ki az Ipartanoda kiadásaira, elsősorban műszerek vásárlására, és ez az összeg több volt, mint amennyit az 1 847/48-as tanév első félévében összesen utalványozott a Helytartótanács. Ekkoriban vásárolt az intézet Bécsben egy teodolitot és egy mikroszkópot, s szó volt a Nagy testvérek által készített első magyar gőzmozdonymodell megvételéről is. A minisztériumok költségvetési terveiben is jelentős összegekkel szerepelt a műszaki felsőoktatás támogatása. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1848 második felére 19.400 Ft-ot irányzott elő az Ipartanoda felszerelési költségeire..." (Szögi 1980. 206., 207.)

A képzés magasabb színvonala érdekében Eötvös intézkedéseket tett a Selmecen működő bányászati és erdészeti akadémia ügyeiben is. „..., 1848. augusztus 24-én, tehát a miniszterségnek utolsó napjaiban közzétett nagy fontosságú rendeletében a VKM alá rendelte, ezzel magyar jellegűvé tette az eddig birodalmi jellegű intézetet. ... A Selmecbányái akadémia magasabb színvonalát célozták azok az intézkedései, ame240