Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
lyek szerint a tanulmányi idő az erdészeti szakon négy, a bányászati szakon öt év, a felvétel feltétele pedig a bölcsészeti tanulmányok elvégzése és a 18. életév betöltése." (Felkai 1979. 83.) A forradalom és szabadságharc nehéz napjaiban a József-lpartanoda meglévő helyiségeiből hadikórház lett, de Eötvös még ekkor sem mondott le fejlesztő elképzeléseiről. Az 1849. évi költségvetés a vallási és közoktatási kiadások között tartalmaz egy 30 280 forintnyi összeget a József-lpartanoda számára. (Zelovich 1922. 109.) A szabadságharc bukása azonban elodázta ezeket a fontos tennivalókat. A gondolat viszont nem merült feledésbe, sőt tovább érlelődött Eötvösben is, remélve egy alkalmasabb érát a tervek megvalósulásához. (Közbeeső megoldásként 1857-ben a József-lpartanoda átalakult polytechnikummá, de a régóta remélt műegyetemi színvonaltól még ez a fázis is messze esett.) Zelovich Kornél műegyetemi tanár „A M. Kir. József Műegyetem és a hazai technikai felsőoktatás története" című munkájában Eötvös József méltatásakor a következőket írta: „Báró Eötvös József tisztában volt a legújabb kor haladását előmozdító technikai tudományok jelentőségével s az ezeket ápoló egyetlen hazai technikai főiskolának minél magasabb színtájra való emelését az ország kultúrájának fokozása szempontjából is előmozdította." (Zelovich 1922. 143.) Eötvös József második miniszterségének idején (1867-1 871) a Műegyetem nevében már egyetem volt ugyan (József-Műegyetem), de ez jogilag még nem jelentett a tudományegyetemekével azonos helyzetet. Belső szervezeti felépítését és autonómiáját tekintve az intézmény még nem érte el a tényleges egyetemi rangot. Az országgyűlés 1870. február 26-án megtartott 131. ülésén Ivánka Imre foglalkozott a műegyetemmel. műegyetem dolgában csak a kezdemény pontján állunk és ha összehasonlítjuk, amit Budán József-műegyetemnek nevezünk, ha azt összehasonlítjuk a bécsi, a párizsi, szentpétervári, vagy zürichi műegyetemekkel: akkor valóban szégyenpír futja el az ember arcát." (Zelovich 1922. 134.) Eötvös a felszólalásra azonnal válaszolt. Válaszában kifejtette, hogy a műegyetem áthelyezése Budáról Pestre célszerű volna, és érdemes is keresni ehhez a további lehetőségeket. Megfontolásra ajánlotta azonban, hogy Buda városa a Krisztinavárosban 3400 négyszögölnyi Horváth-kertet felajánlotta a műegyetemnek a Várból történő áthelyezéséhez. Eötvös nem hagyott kétséget abban, hogy a műegyetem ügyét rendkívül fontosnak tartja. Megemlítette a tanszékek és a tanársegédek számának növelését, továbbá a könyvtár használhatóvá tételét. Ugyanezen az ülésen Szentpály Jenő is felszólalt - Eötvös válasza után -, és főként a műegyetemmel kapcsolatos pénzügyeket elemezte. Végül is az újjászervezési törvényjavaslatot Eötvös József kultuszminiszter 1 870. április 7-én a képviselőház elé terjesztette A törvényjavaslat szerint „az újból szervezendő műegyetem teljesen egyenrangú a tudományegyetemmel". (Zelovich 1922. 141.) Eötvös indokolása erre a következőképpen hangzott. „Miután a műegyetemen mathematikai és minden természettani tudományok a vizsgálódás ép oly magaslatán és ép 241