Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
saságot, amely az 1 840-es években már rendelkezett malomipari gépeket készítő öntödével is. (Innen indult a szakmai pályafutása Ganz Ábrahámna k, aki önállósítva magát 1 844-1 845-ben külön öntőüzemet alapított.) A gépek gyártásában a XVIII. századi manufaktúraszerű üzemeket a XIX. század '20-as, '30-as éveiben néhány nagyobb vállalkozás követte. (Pécsi, aradi gépgyártó üzemek.) Az 1 840-es években alapította pesti gépműhelyét Vidats István, a jó hírben állt Vidats-ekék készítője. A technológiai sorban a nyersvas további feldolgozásának egyik iránya az öntöttvas előállítása, illetve tágabb értelemben az öntészet. A jó minőségű öntöttvas magyarországi felhasználásának egyik korai példája a lugosi Csukapatak-híd Erdélyben. Ez egy vonórudas ívhíd volt, amelynek íveit vasból öntötték. A 1 8-46 méter fesztávolságú, új rendszerű hídszerkezet Maderspach Károly találmánya szerint készült 1 833-ban. Az itteni öntöttvas-felhasználás megelőzte a későbbi nagy öntödék termékkibocsátását: a Pesti Hengermalom Társulat vasöntödéje 1841-ben, a Schlick-féle vasöntöde Pesten 1843- ban, Ganz Abrahám öntödéje Budán 1 845-ben létesült. Ez utóbbi a kéregöntésű vasúti kocsikerekek átvétele és tökéletesítése révén sikeres vállalkozássá fejlődött. A szabadalom védte Ganz monopóliumát. (Ezeket a különlegesen jó minőségű peremrésszel ellátott kerekeket Ganz 1 853-ban adta át kipróbálásra az Osztrák Államvasút Társaságnak.) A gépi technika terjedését nemcsak a mezőgazdasági alaptevékenységek serkentették, hanem a mezőgazdasági feldolgozóiparban történt változások is. A XIX. század első felében szerte Európában terjedtek a gőzmalmok. A malmokban működő gőzgépek gyártása, javítása, karbantartása magasabb szintű technikai kultúrát kívánt és teremtett. A Pesti Hengermalmon kívül a '30-as években alapított nagysurányi malom erőgépe volt az e korban még különlegességnek számító malomgőzgép. (Gyimesi, Pach Zsigmond 1988. 159.) A kiegyezés előtti korszak gépi technikájának nem elhanyagolható tényezőjévé vált 1847-től a Pesti Gépgyár Társulat. A század derekától felgyorsult a céhrendszer bomlásának folyamata. 1 859. december 20-án „császári nyílt parancs" jelent meg az iparszabadság bevezetéséről. Az intézkedés továbbfejlesztette az 1 851. évi „ideiglenes utasítás"-t, és a céheket, ipartársulatokat eltiltotta attól, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően korlátozzák az iparűzés megkezdését, illetve folytatását. Az úgynevezett „szabad" és „engedélyhez kötött" iparágak egymástól megkülönböztetett kategóriája fennmaradt ugyan, az említett törvény mégis igen jelentős volt az ipari fejlődés „fékjeinek" felszámolásában. A rendelkezés életbe lépésének időpontja 1860. május 1. volt. Volt a korszaknak néhány olyan igen jelentős technikai újdonsága, amely többé-kevésbé megmaradt az egyetemek viszonylag zárt világában, és csak erősen korlátozott mértékben befolyásolta a mindennapi gyakorlatot. Korszakos találmány volt Jedlik Ányos (Jedlik István 1800-1895) őselektromotorja, amelyet az első tisztán elektromágneses kölcsönhatás alapján működő forgókészülékként ismerünk 1 828-ból (53. kép). A dinamóelektromosság elvének felismerése és a dinamó ősének, az „Egysarki villámindító"-nak a megépítése 1859-1861-bői szintén 229
