Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
3. Hadmérnökök 1848-49-ben „Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. ” (Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes...) A z 1848-49. évi forradalom és szabadságharc az elmúlt 146 év alatt számos /■ könyvben, tanulmányban, megemlékezésben elevenedett meg az érdeklődő olvasóközönség előtt. Részleteiben is ismertek már a politikai és katonai történé- JL JL sek vezéregyéniségeik, főszereplőik életútjaival együtt. A történettudománynak köszönhetően viszonylag pontos adataink vannak a korszak hadseregéről, tábornokairól, törzstisztjeiről, orvosairól stb. Kevésbé feltárt terület azonban a szabadságharc szolgálatát vállaló mérnökök munkássága. Erről eddig csupán egy-két teljességre törekvő és néhány többé-kevésbé félbeszakadt feltáró munkának, próbálkozásnak lehettünk olvasói. Pedig az ókor és a középkor harcászatát is szolgáló empirikus technika után az újkor háborúi hazánkban sem nélkülözték a XVIII. századtól kibontakozó tudományos technika eredményeit. A szabadságharc mérnökeinek alkotásaival Lósy-Schmidt Ede a legelsők között foglalkozott. Számos részletkérdés megválaszolása fűződik Lósy-Schmidt munkásságához. Egyik értékes tanulmánya a százéves évforduló kapcsán a „Magyar Technika" hasábjain jelent meg. A magyar hadászatot szolgáló tudományos technika a múlt század közepére nagy utat tett meg a középkor óta. Különösen igaz ez, ha a hazai szakemberek munkásságára gondolunk. Mátyás király idejében még olasz hadmérnökök, illetve várépítők vezetése alatt folyt a várak építése, megerősítése, felszerelése, védelme és ostroma, Rákóczi szabadságharcában pedig a katonai műszaki szolgálatot kizárólag francia mérnökök irányították, addig az 1 848-49-i szabadságharcunkban Kossuth Lajos már nem szorult arra, hogy külföldről hívjon be szakképzett mérnököket, mert a honvédseregnek ezt a nagy szükségletét már teljes mértékben hazai szakerőkkel tudta pótolni" - állapítja meg Lósy-Schmidt, miközben a hadmérnöki, műszaki vezérkar létszámát félszáznál is többre becsüli. Magyarországon a szabadságharc alatt egyetemi szintű mérnökképzés már volt, hiszen a pesti tudományegyetemen 1782 óta működött 214