Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

a Mérnöki Intézet. Ennek az intézetnek jelentős szerepe volt abban, hogy 1 848-49-ben a műszaki feladatok nem csekély részét itthon végzett mérnökök láthatták el. Természetesen Lósy-Schmidt „hazai szakerőknek" számítja azokat a katona-mérnököket is, akik magyarok voltak ugyan, de diplomájukat nem Magyarországon szerezték.

A már említett egyetemi Mérnöki Intézet mellett a korszak mérnök- és hadmérnökképzésében még legalább három intézménynek volt kitüntetett szerepe. Ezek: a Selmecbányái Bányászati Akadémia, a bécsi Hadmérnöki Akadémia és a tullni utásziskola. Voltak azonban olyanok is, akik valamilyen másik, külföldi műegyetemen - pl. a bácsin - végezték el tanulmányaikat.

A hadmérnöki tudományokban különösen Czetz János és Petzelt József jeleskedtek. (Megjegyezzük, hogy Petzelt nevét mégis elsősorban a gyakorlati mértan miatt ismerték a kortársak. Kálmándy István „felavatott Mérnök" írta le Petzelt József gyakorlati mértani előadásait, amelynek kőnyomati kiadása (2.) 1847-ben jelent meg. Az első rész az elemi gyakorlati, vagyis telekmértant tartalmazta, a második (a rövidebb) rész pedig a felsőbb gyakorlati, vagyis országmértant.) Hadmérnöki előadásaikat széles körben hirdették.

„Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy a pesti egyetemen Czetz (Czecz) János százados az árkászatról és a hidászatról, Petzelt József egyetemi tanár pedig a várvívásról fog előadásokat tartani." (Barcy, Somogyi 1986. 160.) (Czecz később honvédtábornok lett, és a térképészeti tudományokban ért el jelentős sikereket. Az emigrációban megalapítója és vezetője volt a Buenos Aires-i katonai akadémia térképészeti intézetének. Kiváló szaktudásával beírta nevét Argentína történetébe. Új hazája szobrának felállításával is kifejezte megbecsülését.) A mérnökhallgatók egy részét az egyetemen a hadászati külön stúdiumok is érdekelték. A frissen végzettek közül többen a csapatszolgálatot is vállalták. Tudomásunk van olyan utászzászlóaljról, amelynek külön egyetemi végzettségű mérnöke volt, hadnagyi rangban. Nagy szükség volt azonban a magasabb irányító beosztásokban is a tudományos-műszaki felkészültségre.

Az egyetemi mérnökoktatók közül kiemelkedő Petzelt József szerepe, aki mérnökként, tanárként és katonatisztként egyaránt nagy odaadással szolgálta a haza ügyét.

A korabeli mérnöki műszertechnikának részletes ismertetését adja Petzelt József előadásainak leírása az 1845/46. iskolai évről. Szerepel itt a nagyító, a távcső, a theodolith, az astrolábium, a lejtésmérő műszer és a különféle rajzeszközök leírása. A mérnöki műszerkonstruktőrök neveinél a Zollmann-, Hadley-, Falion-, Höschel-féle műszereket említi a szerző. (Petzelt 1845/6. 408., 178., 177., 183.) A magyarországi tudományos műszeripar statisztikai mutatói (néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen például: Nuss Antal, Süss Nándor voltak) még a kiegyezés után, sőt a századforduló előtt is meglehetősen kedvezőtlennek mondhatók. (Magyarország közgazdasági... 1898. 435-442.)

Mint a tereppel kapcsolatos mérnöki ismeretek perifériája szerepel Petzeltnél a gno-