Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

Beszédes Kálmán (1839-1896).) Vásárhelyi másik „ellenlábasa" Lám Jakab (vagy Lamm; 1791-1855?) ungvári mérnök, aki az eredeti elgondolása szerint a Tisza vizét Verőcénél kivezette volna egy árapasztó csatornába, majd Csongrádnál vezette volna vissza. Lám ezzel azt akarta volna elérni, hogy a Tisza árvizei Tokajnál ne rekedjenek meg. Egy másik mérnök, Galambos Sámuel (1798-?) a Szamost Szatmártól Debrecen, Madaras, Tiszabura irányába akarta vezetni, és úgy szándékozott a Tiszába íorkolltatni. Úgy vélte, hogy a Tisza árvizeit így is lehetne csökkenteni. A különböző tervek szenvedélyes szakmai vitákhoz vezettek. Alapos a gyanú, hogy ennek is része lehetett Vásárhelyi korai (1846) halálában. „Vásárhelyi Pál e viták során, a Társulat Központi Bizottságának ülésén, a Károlyi palotában - terve védelmezése közben - szívszélhűdést kapott ..." (Botár, Károlyi 1970. 23.) „Leírhatatlan volt az esemény hatása, kivált a baljóslatokra különben is hajló Széchenyire, aki Vásárhelyit nemcsak igen szerette, de őt egyenesen a Tisza-szabályozás főtényezőjének tekintette." (Lipthoy 1896. 90.)

Széchenyi szándékai szerint Vásárhelyi Pál halála után Keczkés Károly (1 789-1 856) vette át a Tiszával kapcsolatos főmérnöki, irányító munkát. (Keczkés születési dátuma Fodor Ferenc szerint: 1 798.) Vásárhelyin kívül őt tartja a vízmérnöki szakma Széchenyi István legközvetlenebb munkatársának. A szabadságharc bukása után az abszolutizmus időszakában már nem Keczkés, hanem Herrich Károly (1818-1888) vezette a tiszai munkálatokat. A Tisza-szabályozás egykor oly fontos személyisége, lelke, motorja, Széchenyi gróf azonban Herrich működésének idején már nem potentát a nagy műben - 1 848 őszétől Döblingben él 1 860-ig. Egyik utolsó ténykedése a Tisza-szabályozás ügyében az volt, hogy 1 848 januárjában még elkészített egy „Véleményes jelentésit a Tiszán történtekről, amelyet az országgyűlés elé szánt terjeszteni.

Kedvezőtlen történeti tényező volt a Tisza-szabályozás végrehajtásában a szabadságharc bukása. 1848-49-ben a szabályozási és ármentesítő munkálatok megszakadtak, 1 850-ben pedig kedvezőtlenebb körülmények között folytatódtak. Költségkímélésből nemegyszer a kifogásolható (1846 előtt épített) vonalvezetésű gátakat is meghagyták. Ezek azután a komolyabb árhullámokkal szemben hamar felmondták a szolgálatot. Vásárhelyi 1846. évi halálát szintén nagyon megsínylette a Tisza-szabályozás hatalmas műve.

Széchenyi történelmi alakja a tiszai mérnöki munkáknál a halála után is ható tényező maradt. A Tisza-szabályozás választmányi ülései, nagygyűlései pótoltak valamit az 1 849-től megbénított magyar közéletben. A Tisza ügye magyar ügy volt. Ezzel foglalkozni jó iskola lett többeknek, akik a kiegyezés után egy szabadabb politikai légkörben a közélet más területein is hasznosíthatták gyakorlottságukat. így váltotta ki 1 849 és 1867 között egy alapvetően műszaki kérdés olyan személyek érdeklődését is, akik egy más korban esetleg más problémák megoldása felé fordultak volna.

Széchenyi fiatalkori éveiben indult meg a gőzvontatású vasúti közlekedés, először Angliában, majd később több európai országban, köztük hazánkban is. A technikai előzmények egyike a lóvasút volt. Magyarországon az első vasútépítési próbálkozás

212