Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

nyelven történt bejegyzés?!) (Diarium rerum notabiliorum facultatis Philosophicae. Ab anno 1773. I. kötet. 1773-1837. szeptember II. kötet. 1837. október-1884. június 15. 1-548. oldalak. Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Budapest. Lt. 8/m. 1. sz. 503. oldal. 1832. év.)

A mérnöki szakterületekkel összefüggő tudományos tevékenység az oktatás mellett tovább folyt a megelőző évszázadban alapított keszthelyi Georgikonban, változás viszont, hogy a keszthelyi mellé egy másik, új intézmény társult. Az ország második magasabb fokú mezőgazdasági tanintézetének megnyitása hosszas előkészületek után 1818-ban valósulhatott meg. Magyaróvárott (Mosonmagyaróvár) többek között Wittmann Antal (1770-1842) osztrák származású mezőgazda fáradozott sokat azért, hogy az új intézmény alapító levele 1819. január 15-én elnyerje a királyi megerősítést. A technikai, mérnöki jellegű tudományok oktatásáról az iskola első szabályzata a következő módon rendelkezett. A matematika professzora az I. és a II. évfolyamon egyebek mellett a geometriát, a mértani rajzgyakorlatot, a helyrajzkészítést, a gyakorlati mértani számításokat, a rendezési tervek (Ideal-Plan) készítését, a felvételi gyakorlatokat, valamint a földek és rétek felosztását tanította. Az építészet professzora a két évfolyamon a következő tárgyakat adta elő: bevezetés az építészetbe; az építőanyagok formái és felhasználása; az épületek célja, belső felosztása, mérete és szilárdsága; biztonság a külső veszély ellen és a védekezési eszközök; építészeti számítások, számadások; gyakorlatok az épületek felméréséből, rajzolásából; az épületek helyének kiválasztása, elrendezése a rendeltetés szerint. A felsorolásból kitűnik, hogy a kiképzés során a mezőgazdaságtan, a természetrajz, a zoológia és az állatgyógyászat mellett a műszaki-technikai ismeretekre gondot fordítottak - elsősorban a matematika és az építészet tanításán keresztül. (Vörös 1968. 26., 27.)

Az intézmény jobb megismeréséhez Kölcsey cikkei is támpontokat adnak. „... a' tanító helyekre is nagy tapasztalásé férfiak választatnak. A mathesis' tanítója egyszersmind uradalmi mérnök; az architectural kathedrán pedig olly férfi ül, ki a' bécsi polytechnikumban tanulván, esztendeig volt dolgozó pallér" - írta a magyaróvári gazdasági intézet rövid ismertetésében Kölcsey Ferenc. (Társalkodó 1837. 146.) A műszaki tárgyakat oktató cseh és osztrák tanárok mellett a tiszta (elméleti) matematikát és az alkalmazott matematikát magyar ember tanította: Kanyó, Szatmár megyéből. A tanítás nyelve, Kölcsey megjegyzéseiből is kitűnően, azért volt német, mert: „az ország' azon vidékén nagy sokaság beszél németül". (Társalkodó 1837. 147.)

Magyaróvár környékén a XIX. század első felében a gazdászat érdekeinek szolgálatában mérnöki munkák egész sora folyt. Ilyenek voltak: a Lajta szabályozása, csatornarendszer kialakítása a kiszárított területek öntözésére, új major építése, a Hanság részleges lecsapolása, utak építése. Ezek a munkák a hallgatók számára a földmérési, építészeti és telkesítés! gyakorlatokhoz bő lehetőségeket teremtettek.

Az ilyen tevékenységek igen összetett voltukat tekintve sok esetben túlzottan is nagy feladatot jelentettek.

198