Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

Egy másik, mérnökhiányt sejtető levél azért érdemel különös figyelmet, mert az ország nagy mezőgazdasági megyéjéről, Somogyról szól, amelyikről pedig azt hihetnénk, hogy a birtokfelmérések kapcsán el volt látva mérnökkel. „Méltóztatott Nagyságod... engemet arra felszollítani, hogy mivel Beszédes igazgató vízmérő úr a' Balaton leszállítását érdeklő élőmunkákat Sexardon September 9 dikén az illető vármegyei inzsenérekkel együtt kezdeni kívánná, ezen T. N. Vármegye részérül, nem lévén még rendes Inzsenérje, én jelenjek meg Sexardon a' véghez viendő Inzsenéri köz munkálkodásra." A levelet Keszthelyről írta Somogyba 1832-ben Kehrn Vilmos, mint „fő Inzsenér". (Somogy Megyei Levéltár. A Balaton és Sió regulatiója (elenchus) 1813-50. Kehrn a Balaton szabályozásáról.) Úgy tűnik tehát, hogy a magyar mérnökképzés a század első felének vége felé, volumenét tekintve sem volt kielégítő.

A „Diarium"-ban szereplő bejegyzések arról tanúskodnak, hogy az 1 830-as évek derekán a földmérésből vizsgázott hallgatók (Geometrae) aránya mintegy 7 és 1 3% között változott. (Diarium rerum notabiliorum facultatis Philosophicae. Ab anno 1773. I. kötet. 1773-1837. szeptember. II. kötet. 1837 október-1884. június 15. 1-548. oldalak. Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Budapest. Lt. 8/m. 1. sz. 508., 524.,

534., 548. oldalak.)

Párhuzamosan képző, de nem egyetemi szintű intézményként 1846. november 1 -jén megnyitották a József-lpartanodát. A két műszaki iskolát 1850-ben összevonták, és ezzel létrehoztak egy lényegében középfokú technikai oktatási szervezetet. (A József- Ipartanoda és a bölcsészkari mérnöki intézet egyesítésének időpontja: 1 850. szeptember 29.) Ez lett az alapja a mintegy két évtized elmúltával elvileg is és gyakorlatilag is egyetemi rangúvá vált kir. József-Műegyetemnek.

Karácson Mihály, a József-lpartanoda első igazgatója az 1846-ban elmondott megnyitó beszédében kitért az intézmény szerkezeti vázlatára és a tanítás jellegére. Az előkészítő évi tanulmányokon kívül három irányban lehetett képzettséget szerezni: a gazdászati osztályban, a műtani osztályban és a kereskedelmi osztályban - mindhárom szakterületen két évi időtartamban. (Karácson, Arenstein 1846. 5., 6., 7.) A cél nemcsak az elméleti megalapozás volt, hanem az is, hogy a növendékek jó gyakorlati műveltség birtokában hagyják el az intézményt. Ennek érdekében a gazdászati osztályban mértant, polgári építészetet, természettant, „számadolást", rajzolást, vegytant, erőműtant, vízműtant, mezei gazdaságtant, valamint úrbéri és mezei gazdasági törvényeket és szabályokat tanítottak. A műtani osztályban a „számadolás" helyett kereskedelmi számolástan volt, továbbá itt műtant tanítottak. Nem szerepelt külön a vízműtan, továbbá nem voltak hangsúlyosak az úrbéri és mezei gazdasági ismeretek. A gazdászati osztály többi tárgya a műtani osztályban is szerepelt, természetesen sajátos szempontokkal felruházva. A kereskedelmi osztályban kereskedelmi számolástant (együtt a műtani osztályosokkal), kereskedelmi földleírást, áruismeretet, kereskedelmi írásmódot, könyvvitelt és váltójogot tanultak a növendékek. (Karácson, Arenstein 1846. 6., 7.)

1846-ban az ipartanoda megnyitása alkalmából Arenstein József beszélt a mennyi-196