Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

Ismert szakirodalom volt a Gautier-Kovats-féle munka. Gautier művének első része technikatörténeti munka. A szerző ebben 36 oldalon keresztül tárgyalja a rómaiak „Tábor-útjai"-t. Hivatkozik egy, a XVII. század elején feltárt római útra, amelyet Bergier Miklós vizsgált meg, és említést tesz Bergier könyvéről, amelyet a római utakról írt. (Gautier, Kovats 1778. 21 -25.) Az ez után következő részekben a sík területen épített utakról, mocsaras, vizes területek átszeléséről, tengerparti és folyóparti utakról, valamint hegyi utakról lehet olvasni, jórészt népszerűsítő, nem túlságosan nehezen érthető stílusban. A tizenkettedik részben a „kővel való ki-pádimentomozás (flasztromozás)" szerepel, amelyben Gautier három burkolókőfajtát ír le, és magyarázatot ad a kövek összeillesztésének módjára. (Gautier, Kovats 1778. 150., 151.) Leírja Gautier azt az egyszerű mérnöki szabályt, hogy kövezésnél az egyes sorokban a kockák összeillesztésének vonalai a mellettük lévő sorok összeillesztési vonalaival nem eshetnek egy egyenesbe, mert ellenkező esetben a járművek kerekei károsíthatják a burkolatot.

A Dunán a fővárosnál állandó híd ekkor még nem volt. Vályi András a XVIII. század legvégén egy vízszolgáltató rendszerrel együtt említést tesz a budai Duna-szakaszon működő „repülő Híd"-ról, az alábbiak szerint. „A vízi Városnak végén, a' Halász Város felé van egy vízi Makhina (Machina Hydraulica) mellynek segedelmével felszolgáltatik a' Duna víz föld alatt lévő tsatornák által a' Várba. Ennek épülete mellett pedig a' repülő Hídnak egyik part alkotmánya van alkalmaztatva: melly híd akkor igen jó szolgálatokat tesz, midőn a' hajó híd télben felszedetik." (Vályi 1796. 333.)

179