Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

nek, ..." (Makó 1792. 3.) Szótárával „a tudománybéli értekezések homályosságát" szándékozott oszlatni. (Makó 1792. 1.)

A jó fordítások készítői is sokat tettek a magyar technikai nyelv érdekében. A salétrom főzéséről 1778-ban Haeckel István írt német nyelvű könyvet, amelyet 1786-ban magyarra fordított Rácz Sámuel. (Haeckel 1786.) A technológia leírását a salétrom részeinek és tulajdonságainak összefoglalása vezeti be, majd a tisztítás ismertetésével zárul a kötet, mert „... némelly mesterségekre, a' patikába, és a' vékonyob' puska-porra tisztáb' Salétrom kévántatik". (Haeckel 1786. 61.)

d) A mezőgazdasági szakoktatás és a keszthelyi Georgikon

A mezőgazdaság általános helyzetének vizsgálatához egyfelől támpontokat ad a korszak agrár-szakirodalma, azok a könyvek és egyéb kiadványok, amelyekben a hasznos tudnivalókat népszerűsítették. A XVIII. század első felének mezőgazdasági szakirodalma részben még az évtizedekkel korábban élt szerzők műveihez nyúlt vissza. (Magyarországon ezek elavulása lassabban történt meg.) 1721-ben, 1751-ben és 1753-ban újra kiadták Lippay János 1662. évi gazdasági öröknaptárát. 1748-ban a jezsuita Szentiványi Márton (1633-1 705) gyűjteményes munkájának gazdasági vonatkozásai jelentek meg ismét. (Kosáry 1980. 185.) 1707-ben jelentette meg Nagyszombatban Lyczei János az uradalomszervezéssel foglalkozó szakkönyvét (Iter oeconomicum ac ad urbaria et inventaria diversissima dominiorum formanda directum). A későbbi mezőgazdasági mérnöki (agrármérnöki) munkáknak ezekben a csíráiban voltak olyan gyakorlati jótanácsok, amelyek az ország egyes körzeteiben még távolról sem számítottak evidenciának. Például az, hogy a termőföldet trágyázni kell, a XVIII. század elejének Magyarországán nem mindenütt ment át a gyakorlatba. A XVIII. századi agrártudomány elmaradottsága nyilvánvaló volt: „... a Nyugat-Európában meginduló változásokhoz képest kifejezetten lemaradást mutat. A terméshozam szélsőségesen ingadozik: 8-9-szeres maghozam mellett kétszeres termés is előfordul. Általában a 2-3- szoros termést rossznak, az ötszöröst már jónak tekintették. A XVI—XVII. században a jobbágyföldek termésátlagai általában jobbak, mint az allodiális (majorsági földekhez tartozó) vetéseké." (Gyimesi, Fach Zsigmond 1988. 71.)

Másfelől a szakoktatás helyzete is tükrözi valamelyest a hazai mezőgazdaság általános állapotát. A magyar közoktatás első, átfogó rendezését Mária Terézia 1 777- ben kiadott tanügyi rendelete, az első Ratio Educationis alapozta meg. (Ugyanebben az évben - 1777-ben - kiköltözött az egyetem Nagyszombatból Budára.) A rendelet egyes részletei a praktikus oktatás ügyét is szolgálták. Például a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó intézkedések között szerepelt az egyetemi mezőgazdasági tanszék megszervezése. „A tárgykör első előadója Mitterpacher Lajos professzor volt, aki

163