Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
merte Selmecbányát, és a magyar-francia bányászati tudományos kapcsolatokat hosszan lehetne sorolni tovább. A Selmecbányán művelt szakterületeket Delius Kristóf Traugott „Bevezetés a bányatan elméletébe és gyakorlatába" című könyvében így írta le. „... megalapították Selmecbányán az Akadémiát három osztállyal és ellátták tapasztalt tanárokkal. Mivel a bányatudomány, egyes részeiben, a természettudományra és a matematikára támaszkodik, a két első osztályban ezeket vették alaptantárgyaknak. Az első osztályban tehát mind a közönséges számtant, mind az algebrát, továbbá a geometriát, trigonometriát, aerometriát, mechanikát, hidraulikát és hidrosztatikát tanítják. A második osztályban az ásványtant és a kohászati vegytant, valamint ennek a kémlészetre és az egész kohászati, illetve bányászati üzemtanra való alkalmazását adják elő. Végül a harmadik osztályban a bányaműveléstan összes részeit, az azzal kapcsolatos bányaméréstannal együtt, tanítják, továbbá a bányajogot, a kincstári bányatudományt és - mivel bányahivatalnokoknak az erdészet terén is alapos ismeretekkel kell rendelkezniök - ezt a tantárgyat is. Mindezeket a tantárgyakat elméletük és az elmélet gyakorlati vonatkozásai szerint oktatják." (Delius Kristóf Traugott 1972. 7.) A bányaműveléstanban a bányaméréstanon keresztül a földmérés elemei, mint régi mérnöki ismeretkör, továbbá az erdészeten keresztül a később körvonalazódó erdőmérnöki (faipari mérnöki) ismeretkör kezdeményei integrálódtak. (A tananyag tantárgyi elrendezésében tehát részben nyomon követhetők a különböző mérnöki szakterületek egymáshoz kapcsolódásai.) E korszakban fokozottabban szorgalmazták már a céltudatos erdőhasználatot és a „rablógazdálkodás" visszaszorítását. Az erdőmérnöki ismeretek számításba vételének szükségességét a korabeli iratanyagok vizsgálata indokolttá teszi. „CXXX. 1770 körül. Almásy János özvegye kéri O Felségét, hogy a tepkei birtokosokat és a pásztói lakosságot a vármegye révén tiltsa el a tepkei erdők jogtalan vágásától... CXXXI. Bécs. 1 770. február 5. II. József mint társkormányzó utasítja Nógrád vármegye hatóságát, hogy Almásy János özvegyének kérése alapján vizsgálja meg, vájjon a tepkei birtokosok és a pásztói lakosság, köztük a pásztói apátság is, csakugyan irtják-e az erdőket? s ha igen, ennek véget kell vetni..." (Békefi 1902. 506., 507.) Az akadémia egyébként is jó hírnevét tovább növelte, hogy az 1 780-as években Selmecbányán folytatta Born Ignác (1742-1791) az új nemesfém-kinyerési eljárásának kísérleteit. A Selmecbánya melletti Szklenón (Glashütte) pedig a sikeres próbák után felépítették a nagyüzemet. Ugyanitt 1786-ban megalakult az első nemzetközi tudományos társaság, a „Societät der Bergbaukunde". Minden bizonnyal velejárói voltak ezek annak a műszaki tudományos légkörnek, amely 1763-tól keltezhető az akkori Magyarország neves bányavárosában. A tudományos szervezet létrehozásában jelentős szerepe volt Born Ignácnak. Born Ignác munkássága és az említett tudományos társaság létrehozása olyannyira lényeges fejezete a magyarországi tudomány- és technikatörténetnek, hogy érdemes és méltányos részletesebben is foglalkoznunk vele. Ignaz von Born erdélyi születésű tudós 150
